Elvetemült mániákusok ahogy a világot látják

 
Helló Mindenki!

Vic vagyok és ezentúl olvashatjátok az én posztjaimat is hébe-hóba. Redmaster volt olyan jóffej és bevett az eleddigi 1 fős csapatába, így száz százalékkal növelte azt. Reméljük a régi olvasók megmaradnak, az újak meg ittragadnak! Csak itt, csak most, csak Nektek! (csak tovább olvasnám)

Tegnap a szólás- és vallásszabadság jegyében nem kapcsoltam el azonnal az A+ csatornáról. Láss csodát, japán anime mesék mentek atévében. Na mondom; lássuk.(Nem mellékesen felrémlett bennem egy kép a valamikori Széjor Múnról)

Három, feltűnően azonos külalakú leányzó harcolt egy szörnnyel (nahát). A japán rendőrségnek elég nehéz dolga lehet, ha tényleg minden japán bébinek ilyen külalakja van. Hosszú combok, darázsderék XXL mellbőség és ugyanolyan fül. És szem. Meg orr.

Szóval Macskakommandó lánykáink (Sailor Moon sokkal jobb volt!) éppen egy 3 nyakú, egy szemű szörnnyel harcoltak. A csapategység épp bomlóban volt ezért az egyik leányzó, távol keleti individumként egy nyilat lőtt. Na de hogyan! Az még haggyján, hogy Songoku négy részen keresztül gyűjtötte az erejét a „húddeggecinagy” kámeháméhoz, de ez a csajszi kb 2 percen keresztül táncol, azaz balettozik vagy mi, aztán kilő egy nyilat. Egy szálka nyilat. Na de nem akármilyet! Rózsaszín szívecske is van benne! Hát jó az ócska Ámor nyila utánzat lepattan a szörnyről, akinek 3, azaz három nyaka van, ordít egyet (a nyakával!), mire az egyik csaj, aki úgy néz ki, mint a másik, csak lila haja van, rájön, hogy HE, há’ ennek van egy szeme. Mire a főhősünk ugyanazzal a koreográfiával egy jól irányzott szíves nyílvesszőt helyez szörnyünk egyetlen óriási szemébe. Ami ezután nem ám összeesik meg fáj neki, de elkezd el-el tünedezni, mint annak idején SzuperMárió miután begombázva áthaladt egy teknősön.

És én ekkor kapcsoltam tova. A Romantic jött…

Egy kicsit felhasználóbarátabbá és áttekinthetőbbé tettem az oldalt úgyhogy aki eddig csak félig olvasta a bejegyzéseket annak hajrá oszt jó lesz. Na béke

Nem szoktam politizálni, főleg itt nem, de most muszáj. Aki itt most poént keres, az nem sokat fog találni, de annál elgondolkodtatóbb az amit írni fogok.

Előszöris szeretnék gratulálni minden magyar-magyarnak, hogy elment szavazni, hogy ismét egy új jövő kezdődjön. Köszönöm szépen. De tényleg. Egyszer már elkezdődött 18 évvel ezelőtt és azóta nem sok minden változott. Maximum a pártok és azok vezetői az ország élén. Mindenki csak beugrott 4 évre hogy megszedje magát aztán lelépett.
Most volt itt valaki aki azt (is) mondta kint annál a nagy tónál titokban, hogy valamit kéne már kezdeni ezzel a k***a országgal. De erre nem figyelt fel senki, mert itt mindenki annyira egy magyar-magyar hogy csak olyanokra figyel, hogy böszmeség meg elkúrtuk. Az én hőn szeretett kereskedelmi csatornáim is csak ezekket a mondatokat tudták skandálni, olyan nagy lelkesedéssel és mennyiségben, mint a Fidesz tüntetők a Kossuth téren, akik annyira magyar-magyarok hogy még a boxerük is nagy magyarországos. De szarnak rá.
Az a lényeg, hogy ne kelljen fizetni semmit, de mégis mindent akarunk. Természetesen ingyen. Mert ha valaki azt mondja nekünk a Tvben, hogy ez lehetséges és híresebb mint Győzike akkor mi azt el is hisszük mert el akarjuk hinni.

De kéremszépen, gondolkodjunk már el egy kicsit. Ha bemegyünk a boltba azért, hogy valamit vegyünk akkor azt nem adják nekünk ide ingyen, mivel azt a boltot előszöris, meg kellett építeni, aztán a boltot be kellett rendezni, fizetni kell benne az áramot, meg az eladót. És akkor most az előző mondatot fordítsuk le mondjuk a Vizitdíj kérdésére. Bolt=kórház, berendezés=berendezés, áram=áram,víz,fűtés, eladó=személyzet. Most jöhet az, hogy hát de én fizetem a Tb-t állandóan miért kéne még nekem pluszba fizetnem? Hát azért mert a Tb az arra való, hogy menjen a bolt + hogy legyenek szolgáltatások. Mert szerintem amikor az ember ne adja isten egy vese átültetésre befekszik, mondjuk egy baleset után, akkor azért megy, hogy kapjon egy újat. És nem azért, hogy a helyszínen kifizessen legalább 150.000-et (ha valakinek van pontosabb árlistája arról hogy mennyibe kerülnek a szervek írjon) plusz munkaköltséget mert ilyenkor nem csak egy doki meg egy bögyös nővérkének kell fizetni hanem egy nagyobb létszámú csapatnak.
Én szívesen kifizetem azt a 300 pénzt a dokinál csak azért, hogy ne kelljen másfél órát várnom arra, hogy az a 3 ember megvizsgálódjon 30perc/fő sebességgel engem meg lezavar a doki 3-4 perc alatt.

Meg amúgy ennek lett volna egy hosszabtávú, továbbgyűrűző pozitív hatása is. Gondoljunk bele abba, hogy eddig a diákok amikor olyanjuk volt, akkor fogták magukat elmentek a dokihoz kértek egy igazolást, hogy fostak egész nap és nem voltak iskolában. És a diák 2-3 napot pihen otthon pedig, csak nem volt kedve bemenni. De mostmár nem akar majd állandóan 300 pénzt kidobni az ablakon a diák, inkább cigit vagy sört vesz belőlle (amivel mondjuk ugyanúgy az államot támogatja, de legalább nem mások idejének a rovására). És közben bejár a suliba, mert hát muszály mert igazolás nincs, anyu meg otthon van és már mind a 3 segítséget elhasználta, mert 3szor volt a nagyanyja temetésén. És ha már bement suliba akkor már tanul is legalább annyit, amennyi ráragad, de lehet még oda is figyel. Jelentkezik táblánál old feladatot. Aztán tellik múlik az idő, elér oda hogy főiskolás legyen, jelentkezik, felveszik és olyan jó átlaga van, hogy még Tandíjat se kell fizetnie mert ösztöndíjat kap(vagy legalábbis így kéne működnie mert nem tudom hogy hogy működik).

És el is jutottunk a kettes számú problémához. Mert nincs hülye diák csak rossz tanár. Csak kapcsoljuk be a tévét és meglátjuk. Mert a TV a mi tanárunk, hiába nem vesszük észre. És az a baj hogy hülyeségekre tanít. Mi meg beszopjuk ezeket a hülyeségeket, de kanyar nélkül ám. Én sose szerettem tanulni, mert egy lusta dög vagyok. Mondjuk véleményem szerint, tényleg túl is terheltek a diákok. De. Az egyik legmagasabb szintű képzés folyik az iskolákban. Nekünk egy 10 milliós kibaszott lángész országnak kéne lennünk. De nem. Mi magyarok vagyunk. És a magyar mentalitás ezt nem engedi. Mi inkább leszarunk mindent. A lényeg az, hogy Balázs és a nézőtér jót kacagjon a a hülyegyereken aki megtudja, hogy a barátnője terhes, de nem tőlle hanem az öccsétől. Vagy hogy Miklós újjab gonosz tervével meghódítsa a világot, vagy legalább az egyik sötöt hajú nőt a barátokköztben.
Nem bízunk meg egymásban mert még mindíg ott van az a 40 év az agyakban. Pedig az egy aranykor volt a mostanihoz képest. Mert gondoljunk bele: Mindenkinek volt munkája. Bár mindenkinek volt munkája, senki sem csinált semmit. Bár senki sem csinált semmit, a terv 100% fölött teljesült. Bár a terv 100% fölött teljesült, mégsem lehetett kapni semmit. Bár nem lehetett semmit kapni, mindenkinek megvolt mindene. Bár mindenkinek megvolt mindene, mégis mindenki lopott. Bár mindenki lopott, mégsem hiányzott soha semmi.
De most mondjuk nagyon elkanyarodtam a témától.
Főiskolai tandíj. Mivel én tudom magamról, hogy mire vagyok képes tanulás szempontjából, ezért nem is mentem fősulira. Meg a másik ok, hogy amit képes lennék tanulni azt meg nem tanítják, vagy ha igen akkor nem tudok rólla. De van főiskolás ismerősöm. Aki főiskolás létére azt mondta, hogy igenis legyen tandíj. Mert annyi hülye jár fősulira, hogy az már felháborító. Épp hogy 2-essel átvergődik. És csak azért jár oda, hogy ne kelljen dolgoznia ezért is jelentkezik pl. bölcsésznek. És aztán két diplomával meg egy nyelvvizsgával a kezében elhelyezkedik egy világméretű híres cégnél. Úgymint ügyfélkapcsolati menedzser. Magyarul a McDonaldsban eladó. Tehát a gond az, hogy a főiskolák termelik magukból kifele a hülyéket feleslegesen, ezért túltelítettség van a munkaerőpiacon, miközben a szakmunkás papírral rendelkezőkért ökölharc megy végbe
.
Mivel nem szeretek józanon politizálni, mert csak felhúzom magam rajta, ezért mostmár zárom a dolgokat egy végső gratulálással. Még annyit, hogy a pofám leszakadt reggel  amikor a hiradóban bejelentették, hogy a szavazás még alig kezdődött el, de már estére 3 tüntetést is bejelentettek. Még az eredményt se tudták, de már tüntetést jelentenek? Hát csodálatos mondhatom. Na de nem húzom fel magam megint.
Mégegyszer had gratuláljak mindenkinek, hogy igennel szavazott arra, hogy ne kapjon az államtól egy forintot se az egészségügy és a felsőoktatás. Szép volt magyarország. Ezaz, megcsináltátok. Lehet pezsgőt bontani mert ma már holnap van, tehát a jövő elkezdődött. Na Béke

És akkor nőnapi ajándékom szóljon valamiről, ami mindenkit mélyen érint. És ezek nem mások, mint a reklámok. Már párszor beszéltem a reklámokról való véleményemről, de már megint összegyűlt egy adag.

Mivel ugye én egy dolgozó ember vagyok mostanában ezért egyre kevesebbet ülök itthon a gép előtt (mondjuk ebbe az is beletartozik, hogy öcsém megint rákockult a Wow-ra). Helyette inkább tévézek. És ilyenkor ugye van a tévénézésnek egy olyan kellemetlen mellékhatása, hogy akarva-akaratlanul is megláthat az ember reklámokat. De amúgy ezt köszönhetjük a hiperminőségi magyar tévécsatornáknak is, akik ugyan különböző időpontban indítják műsorukat, de mégis egyszerre van reklám. Hogy a szemük pukkadjon ki. És ilyenkor, amikor már az ember  kétszer áttekerte a csatornákat abban a reményben, hogy legalább egy olyan műsort talál, amiben a vécépapír készítés fortélyait ecsetelik. Vagy mondjuk egy ótóépítős műsor, amiben egy nagyon kemény repper csávó odamegy titokban a családhoz, akiknek az utcáján fél órán át vágóképeket vesznek fel. Majd amikor odamennek az ajtóhoz a szerencsés nyertes pedig torkaszakadtából ordibál, visítozik és annyira örül, hogy be is hugyozik. Közben körbe-körbe ugrálva feltűnik, hogy a mikrofont már réges-régen ráaggatták. Na, ilyenkor van az, hogy az ember nem tehet mást reklámot néz. Én is így tettem.

Az első az egy híres színésznő által reklámozott hajfesték. Nem tudom, hogy mennyire figyeltek oda a reklámok mondanivalójára, de itt a pofám leszakadt. A drága hölgyike nagyban ecseteli, hogy mennyire fontos a természetesség, mert nem szabad, hogy kitűnjünk a tömegből. Erre a következő vágásnál már be van festve a haja. Lilára. Na, nem olyan nagyon lilát kell elképzelni, hanem sötétlilát. Hát az agyam eldobom, 5 másodperccel előtte még azt magyarázza, hogy a természetesség fontos utána meg befesti magát köcsög újpest szurkolónak. Na, Gondoltam jól kezdődik kis sorozatunk kíváncsi vagyok mi a következő. Na, az egyik legjobb jött.

Erre a reklámra egyik haverom hívta fel még anno a figyelmemet újévkor reggel hót halál másnaposan. Ez nem volt más, mint a Pomber nevű medve formájú puffasztott ipari hulladék, aminek a reklámját, ha beleraknák a barátok köztbe meglenne a következő 500 rész alaptörténete. Mert hát ez a reklám már így kezdődik: "Hé srácok itt a sok zacsi..." Na, most komolyan én vagyok ennyire homofób vagy tényleg ennek a reklámnak köszönhető, hogy az elmúlt időszakban így megnövekedett az Emósok száma. És amúgy utána meg ott ugrál a sok pucér csipsz egymás után boldogan és pucéran beugrálnak a zacskóba egymásra vetődve.

Na mivel eddigre az agyam elég leépült ettől a kettőtől már féltem mi lesz a következő. És ekkor vetették rám az utolsó csapást. Nem mással, mint providentes reklámmal. Ennek a reklámnak mondjuk, van egy az az egy darab része, amin mondjuk nagyon el kéne gondolkozni, ami ugyan igaz, de nem teljesen. A reklám szövege valahogy így kezdődik: "Elromlott a tévé? A szomszédba kellett menni tévét néznie? Gyorsan pénzre van szüksége?..."  Na, itt gondolkozzunk el egy kicsit a második mondaton. Annyira felháborító hogy a mai emberiség annyira függ a tévénézéstől, mint drága osztálytársaim a pókertől, aminek következtében legalább 6 pakli francia kártya gazdagítja a TK tanáriának játékbarlang készletét. 3 nap alatt. De azt már kevésbé tudom elképzelni, hogy, átmenjenek a szomszédba tévézni, mert a magyar mentalitás nem ilyen. Pedig régen az együtt tévézés nagyobb tömeget mozgatott, meg mint Csonka András jubileumi fellépését a nyírpláza emeletén lévő kajálda színpadán. De a reklám legidegesítőbb része, amitől tényleg lementem alfába az, amikor a nő a szeméből szikrákat szórva erőltette mosollyal az arcán odaadja, annak az idiótának a nem tudom hány ezer pénzt, amit olyan boldogsággal és felüdüléssel vesz át a csávó, mint Orbán Viktor a népszavazást megengedő szavazás végeredményét.  Oda kéne menni mögé egy k***a nagy péklapáttal vagy egy vemhes macskával és úgy tarkón verni, hogy rájöjjön, hogy kétszer annyit kell visszafizetnie. De nem lényeg. Hanem az hogy házhoz mennek. Megnézik, mit lehet majd levámolni.
Ja amúgy Boldogságos Nőknek napját (főleg a Zoltánoknak) hogy öcsémet idézzem. Na Béke.

Jó reggelt kiáltok mindenkinek. Sikerült peren kívül megállapodnom a MIABRÉ-vel és így felfüggesztették a blogfelfüggesztés így most már újra írhatok nektek meghatározatlan időpontig. Úgyhogy lehet a pezsgőt (vagy sört) bontani Páll "Nem Bandi. Szőkekapitány, alias Redmaster" Gergő blogja újra üzembe helyezi magát. Mivel már régen írtam ezért megosztom most veletek egyik gyerekkori álmom.

Amikor még ugye a gyermek például óvodás, olyankor meg szokták kérdezni tőle, hogy mi akar majd lenni, ha nagy lesz. Ugye erre általában olyan válaszok szoktak jönni, hogy űrhajós, bűvész, katona, vadakat terelő juhász, hentes, szobafestő mázoló. De én már akkor megcsillantottam máshogy gondolkodó agyam, már akkor éreztettem, hogy én nem követem a csordaszellemet. Én már akkor egy atomerőműben akartam dolgozni. Már akkor magával ragadott a nukleáris fizika és a kvantumelmélet néhány része. Most megvalósulni látszik egy gyerekkori álom még akkor is, ha nem egészen úgy érvényesül, mint ahogy elképzeltem, de jó lesz.

Csak azért mert én nem egy atomerőműben, hanem egy atomerőműnek fogok dolgozni. Két betű az eltérés. Az már majdnem ugyanaz. Ez úgy alakult, hogy keletiapróban vagy keletmatyiban (nem tudom valami kelet volt) egy érdekes hirdetés volt feladva. Adminisztratív munkára nappalis diákokat keresünk. Gondoltam magamba hogy diák is vagyok (ezt megtanultam anno baktán az én hőn szeretett kémiatanáromtól)  és még nappalink is van így gondoltam jelentkezek erre a kevésbé megterhelő, kockáknak ideális munkahelyre. Ez nem más, mint az ööö lehet, hogy én ezt most le se írhatom, mert még a végén mégegy büntetést kapok. Legyen annyi elég, hogy ez a cég csinálja azt, hogy a falon abból a kétlyukú műanyagdarabból dzsal a petró és világít a lámpa. Jelenleg még a betanításom folyik, de kemény leszek és nem török meg. Azért se mondok majd egy szót se ha elkezdenek vallatni kedden.
Érdekes egy bandával vagyok körülvéve, de ezt már megszoktam. Amúgy tiszta idegesítő. Meg tudom érteni a titkárnők helyzetét. Tényleg nagyon unalmas tud lenni 8 órát a gép előtt ülni. Ezért megértem, amikor nekiállnak pasziánszozni gépen. Már a 3 lapost megcsinálom 1 perc alatt. Aknakeresőben meg nagyon profi vagyok. Hát még feketeözvegyben. Minden napra egy játék. Hétfőn szerintem a paint-al fogok jáccani.

Na meg a másik dolog. Amiből a cím is következik. Az adminisztratív és informatikai rendszerekkel dolgozó embereknek a legfontosabb. A napi koffein adagjuk. Én is egész héten kapucsínóztam (mondjuk legszívesebben söröztem volna, de nem volt pofám, meg amúgyis csak az ökör iszik magában, mert szerintem nem tartott volna velem senki). Így indultam neki hogy én majd az oktatás közepén lévő 45 perces szünetben én elfogyasztok egy számomra ízletes mogyoróskapucsínót. Pont ott van a termünk előtt a gép. Úgyhogy tényleg tisztára felhasználóbarát. Kimegyek, szépen bedobálom a pénzt a bácsinak a dobozban és nagy hangosan beszóltam neki a pénzbedobó helybe, hogy egy szokásosat kérek, mint a buli huligán a törzshelyén a szuperakciófilmben. Amikor nem akart első lendületre elkészülni az életet adó kapucsínóm akkor gondoltam, hogy a kis hatótávolságú jelfrekvenciás alacsony hullámhosszú jelzőkészüléket használom majd kérésem beteljesülésére (szóval azt a gombot akartam megnyomni, ami mellett ott van, hogy mogyoróskapucsínó). De mielőtt ezt megtehettem volna egy idősebb nő jött oda, látva megdöbbenésemet, szólni, hogy nincs pohár. Egy bögrével a kezében. (Ez volt az a pont, amikor elgondolkoztam, hogy én akkor most a piros vagy a kék kapszulát választottam.) Ekkor hirtelen felindulásból előre nem megfontolt szándékkal felemeltem a hangom és rászóltam a dobozban élő bácsira.
-Hallod e te kávéautomatás bácsi. Add ide a gyémántfélkrajcáromat. Vagy ha nem akkor legalább a kapucsínó árát oszt megyek másik nyerőgéphez hátha ott jobbak a nyerési esélyeim.- Erre ő csúnyán megijedt, mert még mellé csúnyán is néztem és inkább adott egy kapucsínót. Pohár nélkül. Gondoltam, hogy alá dugom a fejem csak túl nagy és ezért nem fért be azon a kis lyukon, amin keresztül meg tudjuk fogni a poharat. Na, ez testileg és lelkileg teljesen lemerített már a lelkisegély szolgálat telefonszámán gondolkozta, mert úgyse hívja őket senki inkább emós lesz.
Én meg mivel nem követem a csordaszellemet ezért is nem leszek az. Ekkor ismét megszólalt a néni, hogy van egy másik ótómata kicsit visszább az működik. 3 napi hideg élelemmel ki is küldtünk egy felderítőcsapatot, (aminek egyik tagja én voltam) elindultunk, hogy megkeressük azt a másik ótómatát. Hosszas sétálás után (kb. 1 perc) meg is találtuk ama informatikusi Szent Grált, amit csak kávéótómatának becéznek a felügyeleti szervek. Bedobom a kis pénzecskémet jelzek a bácsinak és máris ismerős hangok csapják meg fülemet. De ekkor hirtelen meglátok valamit, amit az előbb nem is láthattam. A poharat. Ez a pillanat meghatározta egész hátralevő hetemet.
Mert amikor az ital előkészítés befejeződött akkor közelebbről is megtekinthettem ezt a XXI. századi fröccsöntött művészetét jelképező különleges darabot. Melynek oldalán egy kellemes kis képecske és felirat fogadott. A képen egy hóember, házikó, ami karácsony lámpákkal volt feldísztve, és egy kiskölyök látszott messziről sötétben hátulról a domb mögött. És a felirat: Boldog Ünnepeket.
Ekkor elkezdtem erősen gondolkozni és összeírni, hogy milyen ünnepek is lehetnek február végén, de különböző statisztikai és londoni egyetemekkel konzultál számításaimból kiderült, hogy valószínűleg a kávéótómatában ülő bácsinak a születés és/vagy névnapja van, amit egy ilyen kis apró jellel akar a világ tudtára hozni. Belőlem viszont kierőszakolt egy hamiskás Dzsingölbelszt a Heppibörzdéj-el összemixelve. Amit egész héten énekeltem. De már elfelejtettem. Úgyhogy Drukkoljatok nekem kedden, hogy sikerüljön a vizsga és teljesüljön valamennyire egy gyerekkori álom. Ja és a legjobb drukkolók között ajándék mérőállás rögzítést, részszámla készítést és partnerváltást sorsolunk ki. És ha minden jól megy, akkor az ügyfelek részéről érkezetett levelekből is bemondok pár beszólást. Addigis az erő legyen veletek. Na Béke

Úgy tűnik hogy elmúltak az ünnepek és az élet kezd visszatérni a normális kerékvágásba. Még csak ugye 6 nap telt el az évből, de már felháborított a 2008-as év. Biztos azért mert ez a patkány éve.
És amin ennyire felhúztam magam, az nem más mint, hogy nem tudok bejönni a földszinti ajtón. Vagyis ha pontos akarok lenni, akkor pont az idegesít hogy be tudok jönni. De nem magamtól! Folyton kinyitják nekem az ajtót. Tisztára idegesít. Na most jönnének azok a beszólások hogy igen ez aztán a probléma, olyan fontos mint az hogy az eldobható papírpelekák hogyan befolyásolják a föld globális felmelegedését. Vagy, hogy mi az emberiség szerepe a világegyetemben. Az a trükk az egészben, hogy felszereltek még tavaly egy új kaputelefont és azon akarom kipróbálni a bejövetelt meg a szexuális perverziómat kiélni rajta. Múltkor is szemenbasztam öcsémet a régivel ami most ott van a táskámban. Na szóval már jöttem haza egy csomószor, de az esetek 80%-ában az alagsorba érkeztem ahova meg baszták felszerelni az ajtó nyitogató készüléket. Helyette kaptunk egy ajtónyitogató kézikészüléket ami abból áll, hogy egy ilyen kör ami műanyagból van és rá lehet tenni a kulcstartóra. És ha odateszed az ajtónyitogató készülékhez az ajtónyitogató kézikészüléket akkor az neki jó és kinyitják közös erővel a nagy vaskaput, ami hűen szimbolizálja a szocialista építészet felett áttvett kapitalista irányítást.
Úgyhogy szeretnék megkérni minden olvasómat hogy ha jön kifele a házból a földszinten, akkor ne nyissa ki előttem az ajtót mert magamtól akarok bemenni. Na de mit is mondhatnék még. Anyámmal élek, Gyalog járok, Öcsém van. És ne legyek kemény?
Na béke

Hát igen. Elérkezett az év utolsó napja.
"Hogy lehet újra vége az évnek? Az ufók idén se jöttek el érted..."

Tudom régóta nem írtam új bejegyzést mert nem igazán történt velem olyan egetrengetően nagy valami, vagy ha igen, akkor annyira ittas voltam hogy nem emlékszek rá. Ennek folyományaként szerintem a szilveszterről se fogok blogot írni csak ha valamilyen emlékképet valakinek sikerül majd felidézni hogy mi is történt.

Na de addig se csüggedjetek. Az erő legyen veletek 2008 ban is és Boldog Új Népet kívánok minden kedves állandó, véletlenszerű és leendő olvasómnak.

De a végére azért gyorsan leírok egy sztorit. Drága osztálytársammal valamelyik kedden úgy döntöttünk hogy tesó óra keretein belül elmegyünk erősíteni a rekeszizmainkat. Na nem egy komplett rekesz sörrel csak egy üveggel nehogy túlságosan megterheljük magunkat. Ezt a műveletet a TK-tól (nem Tanár Képző hanem Telegdi Kata) nem messze lévő presszóban hajtottuk végre. haver bőszen ütögette a nyerőgép gombjait miközben én egy érdekes beszélgetésre lettem figyelmes a Pultos nő és egy Postás között. Ez valahogy így történt:
Pultosnő odamegy a Postáshoz aki épp a hideg ellen vételezte be a valahanyadik védőitalát (Sör+feles) és közben valamilyen papírokat töltött kifele.
Pultos nő nézegeti a papírokat amikor egyszercsak megszólal:
-A Kriszttina az mióta 2 T?
Erre a Postás hóthalálnyugodtan csak annyit mondott:
-Azért mert múltidő.

Na megyek is mert mingyá indulunk (hivatalosan már 1 órája elindultunk) és még át kell gondolnom mit hagyok itthon.
Na béke

Szerintem ez a kép magáért beszél. Csak annyit fűzök hozzá hogy majdnem leestem a lépcsőn annyira kacagtam. Meg amúgyse írok most sokmindent mert mingyá kezdődik a Vészhelyzet amit  meg ugye muszály néznem mivel sorozatfüggő vagyok. Na béke.

Tudom megígértem, hogy hétvégén írok mert megyek dógozni, csak felhívtak szerdán, hogy mégse kell mennem. Először azt hittem, hogy azért nem kell mennem, mert amikor utoljára voltam, akkor műanyag harckocsi lánctalpakat kellett csinálnom és legalább két ládába 1-1 emeletet kifelejtettem.
Igen igen, műanyag harckocsi lánctalpakat gyártottam múlthéten valószínüleg készül a mi szerett országunk a III. világháborúra, amit a múltkor megálmodtam csak a háború közben megtámadták nyíregyet az UFO-k. (Keresem azt a nőt aki álmomban biztosítási csalással akart megvádolni, amikor a mellettem lévő nő az üres babakocsiját a szuzuki elé lökte, mielőtt az űrhajók meg nem repesztették a dimenziók közötti falat, és meg nem érkeztek a városunk és egyben az űrlények által stratégiailag fontos helyszín fölé.[Ja erről jut eszembe hogy a múlkor voltam bent az eltűnt személyek osztályán és tök örültem mert nem volt ott senki.]) Ha véletlenül nem hinnéd el nekem, hogy én tényleg műanyag harckocsilánctalpakat gyártottam hát álljon itt egy kép bizonyításul:

Ott középen direkt kiraktam egy láncszemet külön, hogy lássátok miből áll. Jajj erről a lássátokról eszembejutott valami. Ezen már régóta gondolkozok. De rájöttem. Miért mindíg sötétbe van az áramszünet? Azért hogy lássuk hogy áramszünet van.

Nade nem is ez a lényeg, hanem a cím. Bent a suliban épp Cisco szakkörön(vagy min) voltunk, amikor felvetődött hogy mire jó a rádiósinternet. És ekkor beugrott egy ősrégi sztori ami a drágalátos volt szaközépiskolaszakiskolagimnáziuméskollégiumomban (aki tudja hova jártam az érti) történt meg.
Történt ugyanis, hogy egyszer mentünk be infó órára azzal a céllal, hogy majd jól kiinternetezzük magunkat, ami akkor abban merült ki, hogy chat-en nőinéven bejelentkeztünk és elkezdtünk beszélgetni azokkal az osztálytársainkkal akik normálisan jelentkeztek be és ezzel leterhelték a sávszélességet úgy, hogy aki nem csetelni akart, hanem honfoglalózni, az nem tudta ilyennemű igényét kielégíteni. És ezért nagyon mérgesek voltunk a csetesekre.
 
Nade ne is ez a lényeg. Hanem az hogy megyünk be mindenki elfoglalja a társadalmi szintjének megfelelő helyet (Én a leghátsó sorban a sarokban ültem. Hogy ez jó e vagy nem azt mindenki döntse el maga. Nekem jó volt.) és már fel is pörögtek a ventilátorok számítógépekben, szépen betölt a vindóz és ezután lassan elkezdődik a tanár hibaüzenetekkel való bombázása.
Ezeket a hibaüzeneteket a diákok küldték szóban a tanár felé és mindegyiknek ugyanaz volt a lényege. Tanárúr! Elfogyott az internet. Ekkor bodnárkarcsi tanárbácsi szája szélében apró mosoly jelent meg és csak annyit mondott. Tudom. Ma már nem lesz jó. Teltek múltak a hetek és valamikor volt internet, volt amikor nem. Mondjuk volt egy előnye is annak hogy nem dzsalt a drótból az net. Buddhista szerzeteseket meghazudtoló módon autodidakta módszerekkel kitanultuk a fejbeninternetezés minden rejtélyét. Év végére annyira profik lettünk, hogy fejben honfoglalóztunk dolgozatírás közben úgy, hogy a másik kezünkben egy égő gitárt fogtunk és a fogunkal játszottunk rajta.
Egy idő után amikor már untuk, hogy hol van net hol nincs megkérdeztük a mi Károlyunkat, hogy miért van az, hogy néha van net és néha nincs. De álltalában nincs.

És ő akkor elmesélte a sztorit egy kisegérről aki illegális bevándorló volt egy nagy szomszédos országból. Egy Pripjaty nevű kisvárosból (segítség csak Peet-nek: Csernobiltól 10 km[kilóméter]-re lévő város) érkezett a családjával. Hosszú és fárasztó utazásban volt része amíg elérkezett a mi hőnszeretett szakközépiskolánkig ahol letelepedtek a falban. Mivel a kis kolléga nem szereti a sajtot és más finom eledeleket amik megtalálhatók az iskola területén, csak az ő gyomrának megfelelő 100BASE-T minőségű UTP kábeleket ezért mindíg amikor behúzták az internetkábelt a mi termünkbe azt két nap múlva tápanyagként feldolgozták, ezzel ismét elzárva minket a külvilágtól, így maradt számunkra ismét a fejbeninternetezés.
Ezt megelégelve az iskola vezetősége, hogy folyton kábeleket kell venni, és a mi Károlyunk, hogy nem tud internetezni úgy döntöttek közös megegyezés alapján és egy kétnapos taktikai megbeszélés után, hogy egér és patkány mérget fognak elhelyezni, hogy azt az egér majd jól megeszi és jobb létre szenderül. Hát nem így lett.
Esténként kirakták a "tápanyagot" a kis rágcsálóknak, amit ők másnap reggelre szépen el is fogyasztottak. Mivel ez a folyamat másfél hónap után se akart abbamaradni ezért újjabb taktikai megbeszélés következett. Mivel az iskola kezdett csődbemenni a patkányméreg és kábelek vételezése miatt, és már a beszállító is az utca másik oldaláról köszönt az igazgatónak, mivel már egy ideje a törzsvásárlók közé tartozott az iskola, így úgy döntöttek, az 5 nap megfeszített szünetmentes megbeszélésen, hogy vesznek egy antennás routert, ami majd küldi az internetet a termünkbe az egeret pedig egy 4 hónapos föld körüli fizetett szabadságra küldik. És így még olcsóbban jöttek ki mint ha fentartják az akkori állapotot. Na ezzel annyit értek el hogy az egér ugyan eltűnt de az internet még rosszabb lett mert a két vasbeton-kerámiatitánium-protánium (a világ legerősebb anyaga ha létezik ilyen) falon olyan gyengén jött át a jel, hogy mi a fejünkkel jobban fogtuk a jelet mint a vevő készülék.

Így történt az, hogy egy Pripjatyból érkezett szegény mutáns egércsalád földkörüli utazást nyert, a 11F osztály megtanult fejben internetezni, és az igazgató totálkárra törte a Ford Transit típusú iskolai segédeszközt azért, hogy a biztosítási pénzből kifizesse a jelzálogot, amit felvett a házára, amiből kifizeti az iskolapénztárból kieső összeget, a patkányméreg és UTP kábelek vásárlása miatt. Sose fogom elfelejteni azt a limuzint ami jött annó az egércsaládért.

És a végére még egy találóskérdés: Mit csinál az egér magömlés előtt? Kirágja a zsákot.
Hétvégén megyek péntekszombatvasárnap éccakára dógozni egy spéci öregek otthonába. Azért spéci mert itt kiöregedett Forma1-es pilóták laknak. Ha nem hiszitek akkor majd nézzétek meg a képeket amiket remélem nem felejtek el majd megcsinálni. Addigis az erő legyen veletek. És szeretném megkérni Sh4dow kollégámat, hogy azért mert én nem írom a blogomat, még nem kell a gyomorhangjaival szórakoztatni az idelátogató népeket. Ha mégegyszer ilyet tapasztalok akkor hátraviszlek és tarkónlőlek.
Na béke

Mivel látom hogy vannak mindennap visszatérő emberkék, ezért hogy ne legyenek annyira idegesek, hogy mikor írok mán megint, így gondoltam szólok, hogy majd elvileg egy hét múlva, mert elfelejtettem lefotózni 2 dolgot ami kell a következő poszthoz, és csak szombaton megyek legközelebb dógozni ezért várnotok kell. Igaz lehet hogy addig leírom majd, hogy mi fog történni kb 5 éven belül mert tegnap(előtt) valami furcsát álmodtam. Na addigis béke. Addigis egy jótanács a bash.hu-ról:
[01:05] <hool> regen volt egy szabadalmam
[01:05] <hool> hanyas elott turorudit kell enni
[01:05] <hool> es amikor kihanyod annyira finom
[01:05] <hool> az egesz torkodat beboritja az a jo iz

Űrzsibbadás: Ez egy olyan jelenség, ami az űrhajósoknál szokott előfordulni. Mivel ők fent az űrben 0 gravitáció mellett éldegélnek, ezért megváltozik a testükben a különböző testnedvek áramlása, és így ha gravitáció hat rájuk nem bírja a szervezetük. Vagy valami ilyesmi.
Na ma valami ilyesmi történt velem is. Csak itt az űrzsibbadást szó szerint kell értelmezni. Mert az űr a fejemben van az agyam helyén és ott volt a zsibbadás.

Mint azt az előző posztban említettem úgy volt, hogy megyek ma dógozni a JÁSZpalsztik SZABOLCS megyei kirendeltségébe reggeli műszakra. De ahogy azt az írásom időpontjából láthatod nem dógozok. Hanem itthon ülök. Hogy miért? Hát olvass tovább és kiderül.

Csütörtökön elindultam, hogy munkát keressek abból a célból, hogy legyen pénzem különböző nagymértékű beruházásokra (Cisco tanfolyam, Szilveszter, ŰRutazás, Piramis tetejéről való levizelés). Be is mentem az én hőn szeretett diákmunka közvetítő cégemhez azzal az elhatározással, hogy megyek árufeltöltőnek. Anyám olvasta az újságba, hogy lehet jelentkezni én meg hiába mondtam neki, hogy az Teszkóba való árufeltöltést jelent, ő csak erősködött így hát berobogtam nagy vidáman tudva, hogy úgyse kapok ott munkát. Megkérdeztem hogy van e hely, és nagy meglepődésemre nem az volt a válasz, hogy számomra nincs a múltkori kis affér miatt. Hanem az, hogy minden hely betelt.

Gondoltam magamban király de ha már ilyen messzire elkerültem hőn szeretett iskolámból, ahonnan ellógtam csak ezért az utolsó 2 vagy 3 óráról, megkérdezem hátha van valami más munkalehetőség egy feltörekvőben lévő Hálózatirendszertelepítő számára. És meglepő módon volt. Na nem kapcsolódik szorosan a hálózatirendszertelepítéshez és/vagy a multimédiafejlesztéshez én azért elválaltam 2 napot ami időpontban Kedd és Szerda délután lett volna, a fent említett Jászpalsztik nevű műanyag gyárban. Ja gyors találóskérdés: Melyik a leghasznosabb állat? Hát a MŰ. Egy csomó dolgot csinálnak belőle. MŰanyag, MŰgyanta, MŰfű, MŰemlék, MŰvész...

Na jóvan, lebeszéltem az időpontot és elindultam a városba. Csak időközben rájöttem hogy én nem érek rá szerda délután, ezért visszamentem, hogy lecseréljem ezt a munkanapomat egy másikra. Így lett az hogy nekem hétfő reggelre kell mennem. Tegnap este elkezdtem számolgatni magamban, hogy hogy is lenne jó, hogy sokat is aludjak meg tévét is nézzek, merthát milyen dolog az, hogy vasárnap este amikor vannak a jófilmek, akkor én nem nézek tévét. Rájöttem hogyha 4:25 kor felkelek akkor lesz időm meginni egy kakót felöltözni és eljutni a 4:57-es 6-os buszhoz.

Éjszaka annyira ideges voltam új munkahelyem miatt, hogy álmatlanul fetrengtem az ágyamban és csak az új munkahelyemre tudtam gondolni. Így nem volt nehéz felkelni időben sőt meg is lepődtem magamon, hogy milyen simán keltem fel egy csöppet sem voltam álmos (nem úgy mint most). Kimentem szépen a konyhába megcsináltam magamnak a minden reggelre kötelező kakót. Valami ilyesmi a reklámszövege: Vegyél egy puskát és fogd rá a nyuszira. Kiálltam szépen a konyhaablakba, hogy megnézzem az épp a másik oldalára forduló várost és ekkor egy elég meglepő dolog szúrt szemet nekem. Ez nem volt más mint hogy deres az ótók teteje.
Ez szomorúsággal töltött el, mert rájöttem, hogy nekem majd ki kellesz mennem. A hidegbe. Jóvan szépen összekészülődtem lerohantam a buszhoz mert jószokásomhoz híven 1 percel mindíg később indulok mint ahogy tervezem és így sikerült 20 mp-vel indulás előtt megérkeznem ama varázslatos 6-os buszhoz. Itt ért a második kellemetlen meglepetés (az első az hogy hidegebb volt mint amilyennek kinézett). Amikor hirtelen felindulásból és nagy lendületből le akartam ülni, majdnem eltörtem a seggcsontomat. Mert nem voltam rá felkészülve hogy a MŰbőr ülések ebben a sarkvidéki hidegben megfagynak a bennük lévő MŰszivaccsal együtt.
Jóvan elindul a busz néznék kifele, hogy ébredezik a város, csak rá kellett jönnöm, hogy akkor se látnám ezt a felemelő pillanatot ha nem lenne vastagon párás az ablak, mert még az ébredező város még ilyenkor nem ébredezik. Hanem még alszik. Megérkeztünk a vasútállomsára 5:16 kor ami engem jó érzéssel töltött el, mert azt mondták nekem hogy 5:15 re legyek ott mert akkor körül jön majd egy árpádsávos busz ami különjáratba elvisz minket a végső célállomásra. De ekkor valami furcsa dolgot láttam.
Vagyis ha pontos akarok lenni akkor pont az, hogy nem láttam. Ugyanis egy darab piros-fehér busz nem állt sehol környéken. És ha ez nem lenne elég akkor még azok az emberek is akik leszáltak velem a buszról nagy sebességgel vették célba a vasútállomást.Röviden szólva rajtam kívűl senki nem várta a buszt.
Ekkor 2 dolog kezdett motoszkálni a fejemben. 1. hogy lekéstem a buszt. Ebbe azért nem tudtam volna beletörődni mert 1 perccel érkeztem később a tervezettnél és semmi értelme nem lett volna, hogyha a busz el ment volna, mert akkor a dolgozóknak kb 20 percig kéne nézni a (felkelő) napot a munkahelyén mert még nem járt le a másik műszak.
2. hogy én értettem félre valamit és nem is a vasútállomáson kéne lennem hanem az ótóbuszállomásom. Gondoltam magamban kibaszok az ellenséggel és ha már ilyen korán felkeltem akkor is elmegyek dógozi. Az volt a tervem, hogy majd jól elmegyek a H31x jelzésű busszal és az úgyis megáll a jászplasztiknál. Ahogy várakozok folyamatosan elkezdtek szállingózni a népek a szerjózsa minden irányából, oda ahol én álldogáltam. Érkezett is az első h31x amire felszáltak egy páran. Utánna jött a következő amire felszáltak mégtöbben de még mindíg nem az egész népesség.
Így gondoltam hogy mégsem én basztam el valamit hanem csak később jön a busz a tervezettnél. Amint ez az eszmefuttatás végigszaladd az agytekervényeimen, fel is bukkant ama Ikarus Z56 típúsu belső optikai tuninngal felszerelt, nagyszámú személyt szállító eszköz. Mivel minenki elindult az irányába, én is megtettem amit megkövetelt a haza, de még mindíg nem voltam biztos a dolgomban, ezért megkérdeztem egy a buszhoz siető munkást, hogy ez a busz megy-e a jászplasztikba. Miután végigmért egy egyszerű igent mondott és már sietett is felfele a buszra. Hát gondoltam, hogy akkor mégiscsak én vagyok a paranoiás és felszáltam.
Ajtó becsuk, busz elindul és robog a végtelenbe és tovább. Én az Elektrolukszos múltammal arra számítottam, hogy végigszáguldunk a debreceni úton, megállunk a jászplasztiknál és mehetünk is dógozni. Hát nem.
A busz egy másik útvonalat választott közös megegyezéssel a sofőrel és a malom felé vettük az irányt amiről elég annyit tudni hogy a neve TIRPÁK Malom. Száguldunk végig a sötétben mint lágy tavaszi szellő a zöldellő rét felett amikor érzem, hogy a busz beér egy körforgalomba. Innen tudtam hogy közel már a cél. Több se kellett megállt a busz a népek elindultak lefele, hogy dógozhassanak és mivel látom, hogy az a fickó is ezt teszi hát én is elindultam lefele a buszról. Amikor leszáltam akkor azt vettem észre, hogy nem Jászplasztik formája van az épületnek. Én legalábbis nem ilyenre emlékszek de lehet, hogy csak mindíg a másik oldalát láttam. De gondoltam a biztonság kedvéért megkérdezem a buszsofőrt.
A kérdés így hangzott: Ez a Jászplasztik? -miközben mutattam az épületre a buszon keresztül. A sofőr is végigmért és annyit mondott Igen. Mondom jóvan és indultam is befele. Amikor kiértem a busz takarásából akkor történt meg velem az ami a cím is, mert elolvastam a feliratot ami az épület oldalára volt írva.
Flextonics. Ekkor bősz bazdmegolások és dikkdehülyevagy-ok közben elindultam végső tőrdöfésért a porta felé hogy ott teljesen beigazolódjon a gyanúm, hogy én nem ott vagyok ahol lennem kell. Ezt a biztonsági őr is meglepetten alátámasztottam, amikor megkérdeztem tőle, hogy ez-e a jászplasztik. Hát nem.
Kicammogtam a buszmegállóba a bazdmegolásokat és dikkdehülyevagyozásokat ugyanolyan lendülettel folytatva. Itt boldogan vettem észre hogy csak 4 percet kell várnom amíg jön a busz. Rá is gyújtottam nagy örömömben hogy legalább a tüdőm ne fagyon szarrá a -30 fokban. Nézem az órát 5:55 busz sehol. Pedig innen kéne indulnia. Megnézem mégegyszer és rá is jöttem, hogy mi a turpisság a dologban. Ugyanis én a H31x menetrendjét néztem elektroluxos múltam miatt, de csak ekkor esett le, hogy az nem is erre jön, hanem másfele mert erre a H31Y jár. Ami viszont 6:14 perckor indul. Ekkor ismét rákezdtem az előbbi kis monológomra. Még szerencse, hogy nem volt senki a buszmegállóban.
Fagyoskodtam egy jót közben néztem ahogy PITTYMALLIK és vártam, hogy mikor jönnek kifele a dolgozók, mert akkor tudtam, hogy nemsokára a busz is jön. Teltek-múltak a percek egyre világosabb lett, jöttek is a népek kifele. Megérkezett az én hőn várt H31y-os buszom is amire hirtelen felindulásból fel is ültem. De olyan illegális voltam hogy még jegyet se vettem. Mondjuk az beadta volna ha még ellenőr is jön, de nem jött. Megérkeztem a civilizációba és itt ért az első kellemes meglepetés mert láttam ébredni a várost. Legalább ez sikerült. Igaz nem nagyon tudtam gyönyörködni mert annyira fáztam, hogy alig láttam.
Hát ez volt az én kalandos első napom a jászplasztik berkein kívül. Most mehetek délután Timinek elmesélni a sztorit, hogy mi hülye vagyok és hogy ne basszanak ki mint macskát szarni. De biztos vagyok benne, hogy fogni fogja a fejét, hogy milyen hülye embereket foglalkoztatnak. Na béke

Tudom már megint nem írtam régóta de most se fogok sokat. Majd legközelebb talán. Mostanában nem vagyok olyan asztrális síkon hogy a bolygók együttállása segítse értelmi megnyilvánulásaim digitális papírravetődését. Nem tudom hogy az előző mondatnak van e értelme de azt tudom hogy hétfőn meg kedden megyek dógozni a jászplasztikba hátha lesz valami ami megér egy bejegyzést. Na béke

Mivel hatalmas visszhangot keltett az előző bejegyzésem, ezért hamár megígértem, itt a folytatás.
 
Említetttem szőkekapítányként hogy egészséges táptalajt fog biztosítani a jelenlegi osztályom a blog írásához, ezért most kib@szok az ellenséggel és nem teljesen a saját mondandómad írom le, hanem ama aranyköpéseket amik elhangzanak a drága T-11/NG-N/2007 csapatában amiből az NG az a Nagyon Genyók rövidítése.

Az elmúlt 2-3 hétben amióta nem írtam jópár füzetem eleje megsínylette a dolgot, ahová ezeket írom két kapucsínó party és vidám hupikéktörpikék főcímdalának éneklése közben. Ebben a pár hétben azért nem írtam, mert úgy eltelt az idő hogy észre se vettem. Ez biztos azért volt mert a termek nagyrészében megállt az óra amikor mi voltunk bent.
Ezt egy egyszerű fizikai jelenséggel lehet összefüggésbe hozni. Ez nem más mint hogy olyan hülyék vannak az osztályban hogy görbítik a teret. Most jöhetnek a lehurrogó beszólások pedig van olyan osztálytársam aki kombájn pornót néz. Ne akarjátok megtudni hogy az milyen. De nem csak őket kell megemlíteni hanem az igazi kockákat akik órán jegyzetelik azt amit a tanár mond, majd egy hirtelen pillanatban hozzámfordulnak és csak annyit mondanak:
-Hallod, ez a toll szaggat.
A kockáknak amúgy van egy ellentétes oldaluk is, az antikockák, akik teljesen ellentétesek a másik oldallal. Hogy ezt miből gondolom? Egy ilyen órai beszólásból:
-Beírom a B betűt és kiír egy B-t
Mivel nem csak írni szoktunk a füzetbe hanem néha rajzolni is ezért osztálytársam elhatározta hogy segít az emberiségnek azzal ha:
-Jó nagyba rajzolom hogy anya is lássa.
Néhány osztálytársam viszont nincs megelégedve a környezetével amit az emberek tudtára is hoznak egy-egy beszólással:
-Tanárnő jobban tetszik nekem mint a másik tanárnő, de szívesebben átmennék a másik csoportba.
Vagy a másik amikor kollégám igazolást hozott az orvostól mert nem volt kedve iskolába jönni:
-Tanárnő! Ez az orvos még él.
De amúgy hiába telt már el egy hónap az iskolából még most se tudom feldolgozni hogy miért van nekünk társadalomismeretek óránk. Más viszont annyira élvezi hogy még kérdéseket is tesz fel az államfő munkaköri leírását követően:
-A parlamentben bármikor beleszólhat amikor én beszélek? De bunkó.
Vagy amikor az angolokon elmélkedtünk:
-Angliában a katonák, akik a palota előtt állanak az ajtóban, azok mögött van az a bódé. Én arra azt hittem hogy WC.
De vannak bonyolultabb esetek is amikor a társadalomismeretek óra erősen ajánlott:
-Ez a himnusz.
-Te nagyonhülye ez a Kossuth rádió zenéje.
-Honnan tudod?
-Onnan hogy mondja.
Zenéről jut eszembe. Egyszer ülünk órán amikor hirtelen a folyosón megszólal valakinek az MP3 lejátszós telefonjában egy ősrégi, de nagyon jó diszkós muzsika, amire egyik osztálytársam a sorok között csak ennyit reagált:
-Jááá. Mekora zene. Csak úgy forr a vérem.
Amúgy elgondolkoztatok már azon hogy ugye hát-tal nem kezdünk mondatot. De mi van akkor ha az első szó a HÁTrány. Ez a hosszúhajú tanárnőnél vetődött fel. Vagy nem. De amúgy kiderült az is hogy miért van mélyponton a magyar ipari szféra. Mert még nem oldották meg a mozgáskorlátozottak mozgathatóságát. Nade hogy drága tanárnőmet idézzem, ne legyél már olyan birkapörkölt, megemlítem hogy azért vannak zsenik is az osztályban. Ezt például ebből gondolom:
-Trabanból összerakok egy színestévét!
De amúgy amikor elkezdtem írni a füzeteim elejébe ezeket, megfogadtam hogy a következő blogbejegyzésben lesz egy másként írjuk, másként ejtjük rész is, vagy egy külön bejegyzés csak ezeknek. És hogy miért? Hát például azért, mert egyik osztálytársam megkérte másik osztálytársamat hogy legyen oly szíves és veszítse el a szeme világát másnapra. Na ez az amit írásban használunk. Beszédben valahogy így hangzott:
-Vakuljál meg holnapra!
Vagy amikor megkérte az egyik a másikat, hogy nem szeretné ha annak az alufólia galacsinnak a röppályája keresztezné az ő jelenlegi helyezetét, a rák étkezzen a kis koponyájából. Na így kéne leírni hogy míveljük édes anyanyelvünket. Viszont így hangzott:
-Ne dobálj hogy a rák egye meg a hülye fejed.
De előfordult olyan is hogy felkérést kapott az egyik kolléga hogy álljon le minden életfunkciója. Vagyis:
- Haljál meg.
De nem csak ilyenek történtek hanem például egyik oszálytársam elárulta a titkot hogy ő otthon az elsősegély vizsgára úgy készül, hogy a macskáján gyakorolja a stabil oldalfekvést.
Ja és felvetődött két kérdés is az előző bejegyzés után is amire most hivatalos választ is adok. Az első az hogy én baktán tanultam. Hát erre ugye nem büszke az ember de valahol tudatalatt úgylátszik visszavágyok, mert a jelenlegi iskolám mellett egy vetőmagbolt van. -.-'
A másik kérdés az az volt, hogy miért hagytam ott a Leonárdót. Azért mert rajzolni nem tudok, viszont túl jó volt a hajam ahhoz hogy otthon üljek.
Na de elég is lesz nektek ennyi mert még a végén megcsömöltök attól hogy ilyen sokat írok 2 hét után. Úgyhogy megyek is mert még sok illegális szabadfoglalkozás vár rám, hogy a felsőtested végtagjainak sejtjei veszítsék el az összes vizet magukból. Vagyis hogy a kezed száradjon le. És mindenkinek üzenem:
Okos legyél, ne hülye. De ha véletlenül ez bekövetkezik, akkor inkább szituáljunk.
Na béke

Bocsánatot kérek az olvasói néptől de jelenleg van egy pár dolgom még, ami megakadályoz abban, hogy megírjam a következő jelentést az iskolából. De valószínűleg hétvégén megírom, mert már szégyellem magam hogy régóta nem írtam.

Na nem tudom ki vette észre de szeptember 3.-ával megkezdődött a tanév. Én jó szokásomhoz híven, idén is új iskolában kezdtem.
Hát hülye agyam új találmánya, hogy én hálózatirendszer-telepítő szakon fogom csiszolni az elmémet, mert ahhoz úgyse értek így legalább azt tanulom amit nem tudok nem azt amihez már értek. Amúgy ez a hálózatirendszer-telepítő név csak azoknak szól akik nem mozognak felsőbb körökben, (gondolok itt a H.A.S.A. ami a Hungarian Aeronautics and Space Administration magyarul a Magyar Légügyi és Űrhajózási Hivatala szupertitkos alosztályára vagy a Magyar haditengerészetre) mert ott minket csak T-11/NG-N/2007 néven emlegetnek a reggeli kávé mellett.

Igen mert mi egy olyan különleges csapatból állunk, akik egy erős C-kategóriás Hekkerakciófilmben is simán megállnánk a helyünket. Erre rá kellett jönnöm már hétfőn az első óra előtt amikor megláttam drága osztálytársaimat. És ez az érzés csak tovább fokozódott bennem az első óra alkalmával. Ugye új iskola, új tanárok, új diákok, gonoltam én hogy na majd itt mindenki új, sok kocka, elvetemült pixelkergető vagy valami értelemesebb rokker. Hát nem.
Az első óra alakalmával kiderült hogy a Kukorica Jancsi nyomdokain járó Lemorzsolódott diákok is eme nemes szak ösvényén próbálják életük folyását egy jó útra terelni, ezzel bűnbocsánatért esedezve a sok helyről eltanácsolt kicsapongó múltjuk miatt. Az egyik drága kollégám most fog bevonulni 1 év 6 hónapra Szkófild mellé a Szökés 3. évadjára. Hát igen.
Ez kéremszépen valami gyűjtőosztály, suhant át az érzés, mint a potroha a szélvédőnek csapódó bogár agyán. Ugyanis ehhez a szakmához elég csak a 8 álltalános. Ez akkor nyomatékozódott bennem amikor kiderült, hogy a huszonvalahány (napról napra változik a létszám) lakosú csoportból csak 3 embernek van érettségije. Köztük nekem.
Szóval gondoljatok el egy osztályt ahol azokat az embereket gyűjtik össze akik máshova nem kellenek ,vagy már voltak, vagy már megbuktak, vagy nem akartak még dolgozni, plusz benne vagyok a 3 legokosabb gyerek között az osztályba és még a tanárok is hülyék hozzá. Ja és a legszebb, hogy én vagyok a legidősebb. Csodálatos. Büszke rám a haza. Ja amúgy annyira senkibenéznek bennünket, hogy hétfőn 2* is benéztek hozzánk a terembe úgy hogy észre se vették hogy bent ülünk.

Na de ne csak a drága osztálytáraimról meséljek, ejtek egy pár szót drága tanárjaimról:
Van 6 tanárnéni meg van 2 tanárbácsi. Ebből a 6 néniből 4 most végzett a fősulin véleményem szerint tehát 24-26 év körüliek és jó bőrök. Az egyikkel tollbamondást írtunk valamelyik nap. Álltalános 4. osztályos tollbamondást. 21 évesen.
Így ennél a pontnál erősen elgondolkoztam, hogy megnövesztem a hajam, befestem feketére, kifestem magam és EMO-s leszek. De nem lettem. 1 van aki szintén most végzett, csak ő csúnya és még mellette azt hiszi, hogy őt maga az isten szarta közénk, hogy biológiát tanítson és beszedje a füzetünket azzal a céllal hogy megnézze szépen írunk e bele. A kurva annyát. Hát hol a faszomba van neki köze ahhoz, hogy én hogy írok a saját különbejártu füzetembe. Ha én el tudom olvasni az nekem pont elég. Meghogy ceruzával rajzoljak mert az olyan szép meg minden. Az ilyet fejbe kéne verni egy kúrvanagyszívlapáttal.
Az utolsó tanárnéni azmeg bőven a 3. x környékén jár de még mindíg nem jött rá hogy ha nincs bedugva a hálózati kábel akkor nincs internet se a számítógépbe. Nembaj úgyis szakmai tanár. De ahogy az egyik csávó tanárom mondta. Nem kell érteni ahhoz amit csinálsz. Elég ha van róla papírod.

Hát mesélhetnék még egy jópár dolgot de csak néhány rövid szallagcímre van még idő mert te se akarsz olyan sokat olvasni meg énse olyan sokat írni.
Például arról, hogy  magyar Cyberbűnözést felügyelő szupertitkos szervezet működik, ami annyira titkos hogy még a nevét se lehet tudni. Így csak internetes vámkommandó néven él az egyik túlképzett kollégám véleménye szerint.
Amúgy a napjainkat vígan éldegéljük bent a villában, nehézsúlyú kör-ikszelős (osztálytársam szerint, mert szerintem ötödölő) csaták folynak és vidám Yahoo felkiáltásokkal tesznek pontot a győzelmükre azóta, hogy a számítógéppel segített kommunikációs technika óránkon meghallották a  webszolgáltatások felsorolása közben ezt a tematikus kereső programot.
Ma épp azt beszéltük egyik hálózatok órán, hogy milyen  jó dolog is ez az internet mert nem kell postagalambokkal küldözgetnünk az információkat. Mert gondoljatok bele, mi lenne ha valahova nagyonmesszire kéne szállítania egy adott üzenetet, és több postagalamb generáción keresztül szállítanák és apáról fiúra szállna mindíg. De így sokkal gyorsabb internettel. tök jó.
Na jóvan mostmár tényleg megyek mert még szerintem jáccok is egy kicsit. És hogyha felmerülne benned a kérdés hogy miért mertem ezt leírni akkor elmondom, hogy akiről rosszat írtam az úgyse olvassa el akiről meg nem annakmeg úgysemutatot meg. Tisztelet a kivételnek. Lehet hogy a következőben írok még olyanokat amik ebből kimaradtak csak nembiztos hogy emlékezni fogok rájuk. De az a jó az egészben, hogy bőséges táptalajt fog szolgáltatni blog írásához ez a társaság úgyhogy lehet sűrűbben írok majd:D
Ja és amúgy azért ez a bejegyzés neve mert én vagyok az osztályban Bandi. Nem Bandi. SZŐKEKAPITÁNY.
Na béke.

Aki ismer az tudja, hogy nem szeretekkorán kellni, de ma elhatároztam, mert mennem kell évnyitóra. Az volt a terv, hogy felkelek hajnali háromnegyed kilenckor, megkajálok és elmegyek évetnyitni az új iskolában. De amint tudjuk a Budapesti kirándulás egyedik részéből, a tervek sose úgy alakulnak ahogy eltervezzük őket.

Mert ahelyett hogy 9 óra előtt keltem volna fel, már ébren voltam fél 7 kor. Na nem azért mert annyira idegeskedtem amiatt, hogy az elmúlt 4 év alatt ez már a 4. iskolám, hanem azért mert a drága felső szomszédom rájött, hogy ő indulni akar a 2008-as év Megasztár válogtásán, és mikor lenne jobb gyakorolni mint hajnali fél hétkor. Dögöljön meg. Ember az ilyen? Hajanli fél hétkor rázendít a dallamosabbnál dallamosabb muzsikákra. És ezt egy olyan szobába teszi, ami fullra le van csempézve, plusz még alig van benne bútor is, hogy az akkusztikus ellemek minnél kevésbé fojtsák el a "Piros lett a pipacs virága, Elhagyott a feleségem a Sára" kezdetű örökbecsű, mégis szövegileg teljesen értelmetlen dalocskát.

Erre csak annyit tudok mondani hogy Sára kabd be a faszom (bocsánat a Sáráktól). De amúgy most komolyan. Ennek a szövegnek hol van értelem? Most ha tényleg azért hagyta el mert piros lett a pipacs virága, akkor valami gond lehet a dal írójának az agyával, hogy olyan nőt választott aki a pipacs virágzásának okán otthagyja a férjét. Idióták.

Vagy a másik " A füredi annabálon szól a zeneszó". És ilyen szöveg van benne:
"Egyszer aztán asztalunkhoz jött a vén cigány
Megkérdezte mi a nótád édes kicsi lány
De a leány szép csendesen csak annyit felelt
Nincsen nótám és a nótát nem is szeretem"
Hát a kicsajt teljes egészében meg tudom érteni. Én se szeretném hogy egy familiárisan hiperpigmentált ott ugráljon körülöttem és olyan muzsikát játszon aminek semmi értelme. Ha annyira el akar húzni valamit ott van egy szekér széna a falu végébe húzza el azt. Vagy ha nem akar olyan messzire menni akkor meg a belei ott vannak kéznél húzza el azokat.

Erre a címre pedig nem is tudok mit reagálni: "Debrecenbe két úton kell bemenni". Most itt csak annyira tudok gondolni hogy a dalszöveg kitalálója amikor ezt kitalálta akkor valószínűleg satu részeg volt és látta magát szembejönni Debrecen utcáin, és igy köpte ki magából ezt a muzsikát, mint bálna a habosvért.

Nameg ottvan a "Lent a délibábos hortobányon" című örök eposz amit mindenki ismer de nem tudja senki szövegét. Hát segítség képpen itt az első verszak:
Lent a délibábos Hortobágyon
Megakadt a szemem egy barna lányon
Hullámzott a göndör haja a sötétben
Mikor bele néztem a szemébe
Most akkor egy gyors elemezés: Nem tudom hogy hányan jártak a hortobágyon a drága olvasóim közül de ott megsúgom, hogy nincs lámpa. Max az út mellett. De valószínűleg amikor eme világrengető szöveg készült akkor még nem volt. Akkor hogy láthatta, hogy hullámzik a barna haja a sötétben? Az író valami nagyon csúnya lehet hogy belenéz a csaj szemébe és annak égnek áll a haja (vagy ő az egyik heroes-ááá Repuloember KIJÁÁTTÓ). Nameg hogy tud délibáb lenni éjszaka?

Amúgy nem kell megijedni nem tudom fejből ezeket a dalokat, hanem puskáztam mint hülyegyerek a TV2-őn premierplánba a kameraelőtt. Amúgy rájöttem hogy én nem vagyok okosabb mint egy ötödikes. Ez abból derült ki hogy a múltkor kaptunk haverral egy 5.-es földrajz tankönyvet és kb 20 kérdésből 2-re tudtam választ . Haver 3-ra.
Na jóvan eléglesz mára ennyi ezt se olvassátok végig. A felső szomszédnak meg üzenem hogy dögöljön meg. Nameg hogy NEFÜRGYÉ LE. Na béke

Na gyors leszek mint a nyugdíjas nagymama a buszhozmenet, és csak annyit írok, hogy nem tudom emlékeztek-e, de múlthétvégén (ami 11-12.-ére esett) volt egy olyan hír a TV-be, hogy nézzék az emberek éccaka az eget, mert a föld akkor fog áthaladni egy aszteroida övön, és akkor majd lehet hullócsillagot látni. Vagy mi a szösz.

Hát most, hogy ez elmúlt elmondom a titkot. Mivel ez minden évben lejátszódik ugyanakkor, ezért a nagy júeszéj-nek könnyű volt kitalálni a fedősztorit valamire, ami már Neil Armstrongot is alvásra kényszerítette a holdra érkezésekor. Ugye a fedősztori az a hullócsillag, de felmerül a kérdés hogy minek kell ide fedősztori.
Azért mert ebben az időszakban a föld nem aszteroida mezőn halad keresztül. Nem nem. Hanem ilyenkor keresztezzük az Intergalaktikus Kereskedelmi Útvonalat. Ezalatt azt kell érteni hogy van egy légifolyosó (vagy űrifolyosó?) ahol mennek az ufók egyik bolygórol a másikra és kereskednek. És azért látszik hullócsillagnak, mert amikor meglátják, hogy hohó itt a földgolyó, akkor kapcsolnak mégegyet a sebességváltón és gyorsan elhagyják a naprendszer eme kvadránsát. Mert az Űrlények is tudják hogy az emberek hülyék. Amikor pihenő idejük van akkor rohangálnak mindenfele, amikor kéne csinálni valamit akkormeg lazsálnak, éjszakánként meg hülye blogokat írnak.

Na ennyit írok most mert már 2 órája a többi bejegyzést javítgatom, szépítgetem mert valamelyikből elvettem, valamelyikhez meg hozzáadtam, kiraktam egy csomó vesszőt, úgyhogy erre ment el sok idő. Mindegyikbe csináltam valamit úgyhogy nézzétek át mert lehet van benne valami meglepetés. Mint a kinder szörprájz. Erről jut eszembe a Kinder Bueno ahol a Bueno azt jelenti finom a reklám tanúlsága szerint, csakhogy azt elfelejti említeni a reklám hogy a Kinder az meg Gyereket jelent. De lényegtelen. Ja amúgy így hibajavítás után is maradhatott benne cucc mert ugye épphogy kettes voltam mindíg nyelvtanból kivéve éretségin mert ott majdnem 4-es. Ja és néhány helyen meg direkt van úgy ahogy szóval ennyi. Na béke

Mivel annyi lelkes olvasóm mondta hogy folytassam a blogomat mert kiváncsi mi történt még, sőt az is ezt mondta aki ott volt mellettem, (aki névszerint Sh4d0w kolléga) ígyhát jónagy kihagyás után immár 21 évesen megírom, hogy mi történt még a mi metropoliszunkban.

Ugye legutóbb ott hagytam abba, hogy a metroval megérkeztünk a Deák Térre. Itt vártuk a kollégát aki majd minket elvezet ama szent helyre amit egymásközt is csak Gémsztárként emlegetnek. Amíg várakoztunk én rápattintottam egy cigire, hogy teljes egészében kiélvezzem fővárosunk egyik nevezetes pontját. Ez abban merült ki hogy néztem ahogy a metrópótló ótóbusz 30 másodperec váltásban, hogy áramoltatja az embertömegeket erre kis terültre majd indulva tovább még egy kört megtéve folytatja szélmalomharcát.

Ezzel ki is merítve a HÉB (Helyi Érdekű Busz) teljes munkaköri leírását. Kolléga megérkezével még 2 taggal bővült kis társaságunk és így indultunk meghódítani a betondzsungel egyik legfontosabb csúcsát. Megérkezve a helyszínre ami egy irodaépület (de pontos címet nem mondok a terorrtámadást elkerülendően) egy hangulatos kis felvonóba száltunk be amiben egyszercsak a Diszkópatkányok című film egy része ugrott be amikor mennek fel a liftben és megszólal Haddaway - What Is Love című nótája Elevator remixben.
Megérkezve a központba, szolíd kis irodák fogadtak. Mondjuk én azt vártam hogy amikor belépünk egymás nőági felmenőjét fogják szidni hangosan, miközben Call of Duty 2. részét tesztelik abban a percben is szigorúan munkacélzattal.
Betereltek minket egy kis irodába ahova bevolt állítva már a gép egy aranyos kis projektorral, hogy az épp nem tesztelők is lássák miközben taktikai trükköket lesnek el egymástól arról, hogy hogy kell mentőhajót vezetni billentyűzettel. Most itt nem akarom reklámozni a játékot meg tesztet mondani rólla, mert én nem teszteltem, plusz még ha elolvassátok a véleményeket akkor rájösztök hogy még jót is tettem. Amúgy erre a billentyűzetes irányításra visszatérve még annyit, hogy hazudtam mert egérrel is lehet irányítani csak abban az a csel hogy beállítod egérrel valahova akkor úgy marad és te addig nyugodtan kimehetsz rágyújtani mert a tempomat megteszi helyetted a gázadást. Jóvan, teszt megvolt kaptunk ajándék gémsztárt gondoltam jólesz majd olvasni vonaton, és ezuán elindultunk felfedezőútra a tekervényes folyosóösvényekre. Szépen néztük körbe hogy merre, milyen munkafolyamat zajlik ezután érkezett el az a pillanat ami miatt máig állmatlan északáim vannak.
 
Úgyesett ugyanis az eset hogy az egyik dolgozó verejtékezve rohan munkahelyén, látszik rajta, hogy ez olyan dologról szerzett tudomást ami alapjaiban rengeti meg az egész számítástechnikai világot. Lihegve próbálja odaadni vezetőnknek azzal a céllal hogy találja ki mi lehet ez, csak ezt nem tudta közölni még most is elfúló hangjával. Egy 20 centis sárga hengert kell elképzelni aminek az egyik vége egy lapos fekete műanyagra végződik míg a másikból egy USB-s dugó a számítógéppel való csatlakoztatás elősegítendő rugós kábellel. Miközben a sportoló barátunk visszanyerte lélegzetét azt mondta:
- Na szerinted mi ez?
- Semmi ötletem nincs.
- Ki kell próbálni. Ez olyan hogy ettől a melled kinő. Ez olyan lesz. Ha ezt megátod akkor a melled kinő.
-Próbáljuk ki. -Na itt elindultunk egy gépet keresni és hogy összekössük a kellemest a hasznossal hát bementünk oda ahol a drága újságírók tesztelik a játékokat.-
- Ezt látnotok kell. Melletek kinő. Hol egy Usb. -bedugja és abban a pillanatban- Porszívó b***meg. - miközben felpörög a műanyag alá rejtett 1,5 voltos motor
- De még ez semmi. Van rajta (hatászünet) Power Boost funkció -miközben nagyobb teljesítményre kapcsol a légszívás elvén működő vertikális transzformátor.- És ha még mindíg nem lenne elég akkor még ellemlámpa is van benne.
Láttam hogy nem csak engem rendített meg ez a világmegváltó találmány ezért én is hagytam hogy dolgozódjanak fel bennem az események mert tudtam hogy amit most látok ez tényleg az emberiség jövője. Az egyik teszternek még egy könnycsepp is kilábadt a szeméből a gyönyör hatására.

Ezután hogy valahogy sikerüljön minket rehabilitálni ebből a sokkból csoportos terápiára vittek minket még indulás előtt. Itt természetesen a látottakról volt szó és a titoktartási-  és vérszerződés aláírása után szabadjára engedtek minket a szerjózsa minden irányába. Mivel 14:30 volt amikor eljöttünk, és személyszállító egységünk csak 17:10 kor indul, ígyhát volt időnk felfedező útra indulni, ami abban merült ki, hogy lesétáltunk a nyugatiig lájtos tempóba, hogy majd ott hirtelen felindulásból elkövetett hamarabbi vonat indulási idejét megkérdezendő bűncslekményt fogunk elkövetni.
Amúgy azt kell mondjam Pest az most tisztább mint régebben. Vagy én legalábbis úgy emlékszek. De szerintem biztos.
Na jóvan odaérkezünk az információs pulthoz és tökéletesen ugyanaz a sztori jászódott el mint az első részben. Túristák, Öregek, Gergő következne, Ablak becsuk, Hipertérkapu megnyílása, Öregek lelassítanak a fénysebesség alá, Sor, Gergő már megint a végén. Miközben haladt a sor egy idősebb férfi volt előttem aki épp 2 vonatról érdeklődik, amelyikből egyik Intercity a másik pedig Gyors. És ekkor megkérdezte azt a kérdést ami legalább olyan fontos mint az hogy mi az emberiség szerepe a világegytemben. És ez a kérdés nem volt más mint hogy:
-A gyors a gyorsabb?

Ez volt az a pillanat amikor sikerült lezártnak tekinteni a még kavargó USB-s porszívó emlékeit és egy új sokkal komolyabb probléma felé tereltem a gondolataimat. Miközben ezt dolgoztam fel szívvel lélekkel egyszercsak sorrakerültem. Na itt ki is derült hogy megy hamarabb vonat sőt még átszállni se kell hanem Nyugati-Nyíregy útvonalon közlekedik.
Ez kb egy óra múlva indult úgyhogy volt időnk felfedezni egy várost a városban szószerint a wesztendszitiszentert. Gondoltuk hamár úgyis itt vagyunk akkor teszünk egy kétbetűs kitérőt. De ez nem volt ilyen egyszerű ám.
Ugyanis a wesztend polimorf anyagból van felépítve így meg tudja változtatni az alakját. Ugyanis végigmentünk egy szinten valami táblát keresve vagy egyezményes jelet de nem találtunk. Ekkor feljebbmentünk egy szintet és ismét vad keresésbe fogtunk.
Na itt történt meg az hogy láttam valamit ami ez egész divatvilágnak az alapját fogja jelenteni a 2008-as évben. És ez nem volt más mint a Fáslihajpánt. Ez nem más mint egy Fásli hajpántként feltéve. Voltam korházba egy párszor és láttam már pár bekötözött fejet és láttam hogy ez nem eme célt szolgálja hanem ez tényleg egy hajpánt. Csak fásliból. Na jóvan folytattuk útunkat amikor Hollik kolléga felhívta a figyelmemet egy táblára ami egy szintell lejebb van. Ez a tábla pont ott helyezkedett el ahol mi 10 perccel korábban elhaladtunk, de akkor még az a tábla NEM volt ott. Tehát kinőtt a falból megérezvén a mi igényünket. El is indultunk abba az irányba le egy emeletet és meg is érkezünk a leglátogatottabb csomópontba ahol egy aranyos tábla fogad hogy az árnyékszék nem üzemel menjen máshova.
Jóvan, felementünk egy emelett megtaláljuk ugynazt a hangulatott, majd mint aki jól végezte Olgát indultunk is tovább a felfedezőútunkon. Az idő előrehaladtával rájöttünk hogy mi nem tudunk a fénysebességgel közlekedni mert még nem fejlődött ki ez a képességünk. Ezért elindultunk vissza a vonathoz ugyanazon az útvononalon amelyiken jöttünk.
Csakhogy nem ugyanazon az útvonalon mentünk vissza. Mert miközben mi nem figyeltünk a city ismét megváltoztatta alakját és egy teljesen más emeletté alakult át. Edzett fiatalemberekről lévén szó hamar kijutottunk még szerencse hogy vittünk 3 napi hideg élelmet.
Megérkezve a vonathoz az egyik szemem sír a másik meg üveg című kép suhant át az arcomon mert ismét ugyanazok a kocsik fogadtak amikkel jöttünk. Hát beletörődve szomorú sorsomba, hogy megint nem rohangálhatok le-fel a fülkében és közben Máv szignált fütyülve ritmusra nem csetingethetek az ujjammal. Felháborító. De legalább ravaszak voltunk mert kinéztük magunknak azt a kocsit ahol még szabad volt a négyes és azt önkényesen el is foglaltuk a kényelmi szempontokat figyelembe véve.
Miközben vártuk hogy a többezer lóerő meglendítse ezt a vasszekeret egy Familiárisan Hiperpigmentált család két tagja ült le tőllünk nem messze. Egy kis idő múlva a kisebbség jelenlévői közül az öreg csávó kitalálta hogy ő még elpattint egy Ékírással gravíroztatott szofi lájt típúsu cigarettát amit mi is csak kék óceánként vagy prilukiként emlegetünk az iskolában a vám és pénzügyőrök dohányzója felett.
Csakhogy az ottmardt tag úgy látta hogy elindul az öreg jobbra, csakhogy amikor nem figyelt akkor az öreg elindult a másik irányba jobb pozíciót taláva a vagon kellős közepénél. Nézek erősen kifele az ablakon és látom hogy a vasutas kolléga ott áll a vonat mellett kezében a kis integető amit fel is mutat fütyülés közben. Megjelenik rajta a fehér alapon zöld pont és egyből gondoltam magamba hogy ezaz MÁV Green Power mostantól zöld az út.
Elindult a vas és mipedig belekezdtünk a promóciós gémsztárunkba hogy ezzel is gyorsítsuk meg az idő kerekét. Csakhogy még nem jött vissza az öreg úgyhogy elkezdtem gondolkozni, hogy lehet ottmaradt az állomáson. Ezt észrevette a rokonja is és erősen próbált nézni mindenfele hogy hol lehet az öreg. Ekkor hallottam hogy nyílik az ajtó és a jól megszokott és betanult mondókát hallom:
-Jónapot kívánok. Jegyeket, bérleteket, órákat, ékszereket. Hirtelen átvillant az agyamon hogy valószínűleg az öregnél vannak a jegyek mert láttam a félelmet a rokon szemében. De nagy megkönnyebülésére a hátam mögötti ajtótól megérkezett az öreg, pont a másik irányból amerre nézett ő.
Sokat gondolkoztam, hogy mit írjak amikor a család fiatalabb tagjáról akarok írni valamit. Mert én az első 200 km-en azt hittem hogy egy 20 év körüli csaj a mozgásából és a kinézetéből itélve, csakhogy ez a jól felépített álca egy srácot takart a mély hangjából és ádámcsutkájából itélve. Ez már Debrecenbe derült ki ahol ugyanis leszáltak. Az úton hazafelé láttam tanult kollégámnak az arcára kiült megdöbbenést  és mikor meg akartam kérdezni, hogy mire gondol akkor ugrott be ismét az Usb-s porszívó lágy hangja és ezt valószínűleg ő is észrevette, hogy átérzem ennek a dolognak a súlyosságát.

A vonaton a tesztelő kollégámmal való beszélgetésünkből kiederült hogy ő is óvja a földet mert amikor nem használja a numerikus billenytyűzetet akkor mindíg kikapcsolja a Num Lock lámpácskát ezzel is törekedve a globális felmelegedést megakadályozására.
Holliktól elváltak útjaink Newwhitelake kapujában mert ő leszállási szándékát úgy jelezte hogy elindult az ajtó felé. Szép nyugodt tempóban megérkeztem hőn szeretett hazám hőn szeretett városába ahol már erősen sötétedésre állt az idő.
Gondoltam hogy igénybeveszem a 6-os számú HÉB-et ami állomástól állomásik visz és nem kell átszálnom csak 2 perc séta 'oszt cső. Csakhogy a menetrend tanulsága szerint félórája már elment, és félóra múlva jön a következő. Tehát nem késtem le csak túl korán jöttem ki a következőhöz.
Gondoltam akkor hogy bevetek valami cselt és a városba átszállok egyik buszról a másikra. Át is mentem a túloldalra mert láttam hogy 8-as fog érkezni 2 percen belül mert már a lámpánál áll és így gondoltam körbenézek a városban is. Átmegyek, 8-as megáll, Felszállnak a népek, Én is, Megállok középen, Kinézek az ablakon. És ott ahol még az előbb álltam egy busz áll. Hátán 6-os felirat. Egy lágy, jól artikulált de néma b****meg hagyta el a számat és ebben a pillanatban csilingelt a csengő, záródtak az ajtók, és elindultam a teljesen másik irányba.
Megjöttem városba és ugye a 8-as az nem áll meg olyan helyen ahol nekem jó lenne úgyhogy még egy lágy 7-10 perces séta várt rám azért, mert az egyik megállóba ami nekem jó lett volna a 9 óra körüli idő miatt nem érkezett busz, úgyhogy mehettem egy másikhoz. Ahol vártam még 15 percet csak a hecc kedvéért. De megérkeztem épségben már a gémsztárt is majdnem kiolvastam és most az élménybeszámolót is befejeztem. Ha még fog eszembejutni valami azt még megírom majd de szerintem mindent leírtam azért lett ilyen hosszú.
Ecsémmel múltkor egy érdekes beszélgetésbe bonyolódtunk úgyhogy lehet készülni mert szerintem arról is szólesz majd. Na béke

Sorry hogy nem folytatom a budapesti kirándulásos élménybeszámolómat, de anyukám nem engedi hogy sokáig legyek fent. És így a korai lefekvési idő miatt nem tudom teljes agykapacitásomat kihasználni, ami a hajnali 1 óra után indul szabadjára. Úgyhogy lehet muszáj leszek napközben megírni. Addigis amíg nincs kész, nézzétek meg a galaxis utikalauz stopposoknak című filmet mert az jó, meg olvassatok teszkó könyvet. Na béke

Mivel már úgyis olyan régen voltam nemzetünk fővárosában, ezért ideje volt ismét tiszteltemet tenni a helyszínen. Ennyi volt a terv: Elmegyünk, gémsztár központba kolléga leteszteli a játékot, hazajövünk. De ez csak egy terv volt és a tervekről tudjuk hogy nem úgy szoktak összejönni ahogy mi tervezzük. Ember tervez, isten végez. De kezdjük is az elejénél.

Néhány nappal ezelőtt drága kollégámmal Sh4d0w-al emesenen beszélgettünk, és mondta hogy megy majd a gémsztárhoz olvasói tesztre, és nemhogy mennék én is vele. Gondoltam magamba hogy kirándulok is meg gémsztározok is hátha jó lesz. Hétfőn az indulás előtti nap utánna is néztünk, hogy hogy is lehet eljutni az ország központjába, oda amin kívűl minden csak vidék a szó nemfeltétlen jobb értelmében.
Erre az internetvasutasok körében elterjedt elvira nevű honlap segített minket, amiben az volt hogy a vonat reggel 7:43 kor indul innen Nyíregyházáról Budapest keleti pályaudvarra. Na reggel meg is érkezünk a vasútállomásra vennénk a jegyet, de van egy kis csavar már így az elején. A vonat 7:41 kor indul a Nyugatiba. Nem néztük el, nem olvastuk félre, nem hagytunk ki semmit, úgyhogy a hiba nem a mi készülékünkbe volt.
Nagy vidáman a jegyet lobogtatva szökdécseltünk ki a vonathoz, mert hát a vonat az gyors vonat és akkor én gondoltam magamba hogy akkor húdejólesz, mert kabinos és akkor lehet azt csinálni amit akar az ember, hallgathat zenét hangosan, vagy olvashat újságot hangosan, vagy nézheti a tájat (hangosan). Hát nem így lett ez se.

Én a jól megszokott hasított bőrülésekre számítottam pislákoló fényekkel, maximumra tekert és ott leheggesztett fűtéssel, ismeretlen anyagtól ragadós padlóra, és vagy csak le vagy csak fel húzható ablakokra. Nekem álltalában ez jelentette a pestre való utazást vonattal. Erre látom hogy egy, csak pár éves kocsikkal felszerelt vonatunk van amiben nincs egy darab kabin se, de csak minden 2. ablak nyitható. Nem az elhasználtságtól hanem azért mert a tervezők azt mondták hogy így sokkal dizájnosabb lesz. Az ülések szépen katonás sorrendben voltak felállítva a kocsi egyikfelében menetirány szerint néztek, a másikban meg fordítva. Majdnemközépen meg egy négyes mind a két oldalon. Most én nem akarom fikázni a mávot mert örülök annak hogy új kocsikat vett és azt még el is merte küldeni ide a sötét szabolcsba meg debrecenbe.
De hamár új kocsit vesznek, legyenek már szívesek próbálják már ki előtte egy Pest-Nyíregy szakaszon. Mert ha az ember egy kettes ülésben ül akkor vagy nem tudja felrakni a lábát úgy ahogy szeretné, vagy ha nem szereti felrakni sehova akkor viszont nem tudja kinyújtani se. Ja és még valami.
Nincs dohányzó kocsi a vonaton, sőt még olyan része sincs egy kocsinak ahol egy értelmes magyar ember elszívhatna egy cigit. Mert én már megszoktam a régebbi típusoknál hogy az ember megáll a kocsi elején, és akkor elszívhat nyugodtan egy bagót mert úgyis hót mocsok az egész. De ez nem. Ez a Mávhoz képest nagyon is tiszta volt úgyhogy nem volt szívem ott dohányozni. Inkább bementem a Wc-be hogy majd ott elpöffintem, így emlékezve középiskolás éveimre.
Bemegyek a Wc-re és mit látok? Hát azt hittem hogy ott a helyszínen összeesek. Tiszta volt b+. Még a falakon is csak 2 darab falfirka volt ami az aláírás szerint hétfői, és arról ad hírt az utazó embernek, hogy az egyik kolléga valami ukrán csajjal építette a nemzetközi kapcsolatot. Ja és a legnagyobb poén az egészbe hogy volt légelszívó a szmötyibe tehát utánnam még füstszag se maradt. Szóval jó hogy új kocsikat rakott be nekünk a Máv de annyira azért mégse. Na de menjünk is tovább.

Megérkeztünk a nyugatiba és láttam hogy maximális fokozaton működik az új mávos kiléptető rendszer. Tudjátok ez a kerités aminek a kapujában állnak a kerékkipukkadtság-mérők és nézik hogy van e jegyem. És itt figyeltem fel az első trükkre. Hogy az ezekkel a rácsokkal elkerített területekre csak azok a vonatok érkeznek amik vagy Szabolcsból, vagy hajdúból vagy borsodból jönnek. Tehát ez még egy kis negatív diszkrimináció, de nem érdekelt mert volt jegyem. Gondoltuk inkább megérdeklődjük hogy mikor megy vissza vonat nem bízzuk a véletlenre vagy elvirára.

Naszóval aki még nem nagyon járt a nyugatiba az most annyira nem fogja érteni de én azért elmondom. Megérkeztünk a 20. vágányra onnan elindultunk megkeresni az információt. Elindultunk körbe a nyugatiba amikor már majdnem a metró aluljáró lejáratnál voltunk és még mindíg nem találtuk, akkor gondoltam megkérdezek egy Máv szinfónikust aki épp a szignált fütyölte, hogy merre is kéne nekünk menni. Mondta hogy ott van a másik oldalon nagy kék tábla. Megyünk vissza és az az idegesítő hogy én már akkor láttam azt a táblát amikor elhaladtunk alatta de akkor nem volt még rajta hogy információ. Amúgy nem volt nehéz kiszúrni mivel egy legalább 5*12 méteres nagy kék tábla a sárga falon. Lényegtelen. Na go to információ.
Beállunk a sorba előttünk 6-7 ember aki vagy öreg volt vagy külföldi. Ez azért lényeges mert a külföldi nem tud magyarul, az információs néni meg nem tud külföldiül tehát itt mutatkozik meg a nemzetközi kapcsolatok építésének nehézsége.
A másik kategória meg ugye az öregek. Őket mindíg is szerettem. Aki ismer tudja. Ők a jövő sportolói. Mami áll az információnál és megkérdezni hogy arra a napra mikor megy vonat egy bizonyos állomásra. Nem egyet kérdez nem is egy bizonyos időintervallumba. NEM. Egész nap. És közben természetesen mesél az unokákról akik jönnek hozzá látogatóba és ezért érdekli hogy mikor jön vonat. Vagy megy. Már nem tom. Még akkor álmos voltam.
Nade szépen lassan halad a sor és épp abba a pilanatban amikor én következnék a nő fogja és becsukja az orrom előtt az ablakot és másik ül a mellette levőhöz. Mivel a két abalkot egy fa könyöklő választja el ezért ugye ezt meg kéne kerülni, csakhogy ez nem lehetséges mert a szintidőt csak a rutinosak tudják megcsinálni. És a rutinosak nem mások mint az öregek. Ők legalább a fény sebességével haladnak mert elfordulok hogy elinduljak megkerülni a könyöklőt ami mozgást a többi várakozó is épp hogy csak elkezdett amikor a mamik már fel is töltötték a sort mint diákmunkás a teszkó polcait. De ezt úgy kell elképzelni hogy a mami járóbot nélkül 5méter/perc sebességgel mozog előttem a sorba mert a járóbot már oda van támasztva a falnak. Pedig még csak annyi idő telt el hogy én 180 fokba megfordultam. Oké, nagynehezen megint sorrakerülünk megtudjuk mikor megy vonat ígyhát irány vissza körbe a metrólejáróhoz ahol az előbbi dalospacsirtával összefutottunk.
Az aluljáróba amúgy az a trükk hogy amikor már kétségbeesésünkben kezdtük azt hinni hogy eltévedtünk akkor jöttünk rá hogy mégse és így felszabadultan lélegezhetünk fel, mert megtaláltuk a metrót.
 
Nahát a metró azmeg ugye egy külön műfaj. Mert ez nem akármilyen metró. Ez MAGYAR metró. Most ugye épül a 4-es metró vagy mi a szösz amiről azt hallottam hogy az első utasok Duke Nukem Forever játékot kapnak ajándékként. Én inkább először a meglévőket újítanám fel. Úgy néz ki az egész mint valami c kategóriás jövőbeli filmben egy amerikai nagyváros éccaka ahol az emberek a föld alá menekültek.
A másik hogy ugye van a mozgólépcső. Aminek alap esetben a mozgási iránya az egy egyenes mentén kellene mozognia szinkronban a kapaszkodóval. Hát ez nem. Itt ebből egyik feltétel se teljesül. Plusz még ehhez hozzájön a sebesség. Tudom hogy a nagyik fénysebességgel mozognak de szerintem ez a hirtelen tempó még azért nálluk is megadja a lendületet. Egy kevésbé rutinos néni simán megcsinálhatja a spárgában le és/vagy fel mozgólécsőzést olyan sebességgel mozog az egész amikor fizikai kapcsolatot létesít vele az ember azzal, hogy rá akar állni.
Amikor leértünk a metrómegállóba ott szembesültünk a metró igazi magyar adalékával. Azzal az órával ami nem azt mutatja hogy mikor jön a következő metró, hanem azt hogy mikor ment el. Ilyen csak itt kis hazánkban található, a naprendszerben, sőt szerintem az egész galaxisban máshol sehol.
Nameg van egy dolog amihez én nem értek úgyhogy jó lenne ha valaki jól megmondaná, hogy miért van az hogy az ülések úgy vannak a metrón ahogy. Ugye ezt úgy kell elképzelni hogy vannak az ülések szépen sorba egymás mellett az ablak alatt. Így mondjuk több hely lett ugyan a metró belsejében de így az ülő emberek nézhetik a kapaszkodó emberek ****át a nyugatitól a deáktérig plusz még viccesen is néznek ki ahogy egyszerre dőlnek jobbra balra egy hirtelen fékezésnél vagy gyorsításnál.
Na jó már így is hosszú lett pedig ez még a fele sem volt annak amit el akartam mesélni. A második résztől pedig féljetek és rettegjetek mert abba olyan dolgok lesznek amik alapjában rengetik meg az emberiségbe vetett hitemet. Például a polimorf westendszitiszenter vagy a többszörösen hátrányos helyzetű Mávfelhasználó. Énmeg megyek mert annyira fáj a lábam hogy mingyárt elalszok. Na Béke

Kiolvastam reggel a teszkókönyvet, és megint jót nevettem rajta, hogy hogy kúrják át az emberek és köztük az én fejemet a mi hőn szeretett Teszkósaink.

Még mielőtt beszólogatós kommnetek jönnének azt azért hozzáfűzöm, hogy akinek nem inge ne vegye magára de akinek inge az nagyon hamar kezdjen el öltözködni. Tudom hogy a teszkódolgozókat még jobban szopatják, ami miatt büszke is vagyok rájuk, hogy kibírják azt a sok hülyét.
Én is voltam teszkó dolgozó diákmunkásként kemény 3 napig. Mert én be mertem szólni akkor amikor már felpakoltam az italosztályt, a konzerveket és a kutyakajákat és utánna szóltak hogy menjek pakoljak egy kis cukrot oszt' majd jó lesz. Ez abból állt hogy az egyik raklapról átpakoltam egy másik raklapra.
Mivel az túl egyszerú lett volna hogy a régiről lepakolok és berakjuk a másikat a helyére, mert hát ez nem egyezik a teszkó vezetőség logikájával, ezért szépen átpakoltatták velem a 2 raklapot amin 10 kilós pakkokban volt a cucc szépen 150-160 cm magasra + a sorok tetejére. Amikor már egy kicsit kezdtem pilledni fél 4 tájékán (természetesen éjszaka) akkor jött oda drága kollégám, hogy szóltak neki, hogy szóljon már nekem, hogy gyorsabban pakoljak mert nem lesz jó vége.
Szótlanul hagytam mert ha megszólaltam volna akkor lehet hogy már akkor kiraknak a teszkóból a műszak felénél. Na eltelt egy kis idő, jön a kölyök megint mert unatkozik a drága egész éjszaka egy köcsög mappával mászkál, és úgy csinál mintha nagyonerősen adminisztrálva de ha megkérnénk rá hogy írja le a nevét nyomtatott nagybetűkkel akkor lehet azt is elrontaná. Vagy csak azokat a betűket ismeri. Najóvan, jön megint és egy kis motivációs előadást tart gyorsan csak itt, csak most, csak nekem, aminek a lényege annyi hogy ha nem csinálom gyorsabban akkor legközelebb ne is jöjjek.
Na és az ezutáni kis beszélgetésünk váltotta ki azt, hogy ha bemegyek az egyik helyi diákszövetséghez és kérdezem a kollegínától hogy van e munka ő csak annyit válaszol hogy a teszkóba van de te oda nem mehetsz. Pedig ő nem volt ott annál a bizonyos afférnál és nem is sokat találkoztunk, de ő arcra névre ismer engem. És így történt meg az hogy a TMKFSZ (Teszkóban Munkátkereső Fiatalok Szövetsége) elnöke nem dolgozhat a teszkóban. Nade nem akarok én is teszkókönyvet írni mert arra megvannak a megfelelő emberek. (Akit pedig érdekel a sztori az szóljon és akkor azt majd leírom vagy elmesélem mert nem olyan hosszú.)

Inkább megírom azt amire azt hittem hogy a valóságban nem lehetséges. Pedig de. A saját szememmel láttam. Ugye a Reklámos kis bejegyzésnél előjött a szuzuki reklám. Amiben mindenki örül mert a fővárosban egy ótó nem jár a szuzuki utcaiversenyek miatt és még ennek örülnek is. Főleg a szuzukis házaspár. Ők nagyon örülnek.
Ha jól emlékszek régebben volt egy olyan reklám hogy sietett hazafele a házaspár külön kocsival hogy egyenek szalámit mert aki hamarabb hazaér az ehet csak pedig tele van a hűtő vele. Nade mindegy mert ez a játékszabály amit be kell tartani. Csak akkor ehetsz szalámit ha az életedet kockáztatva száguldasz végig a városon.

Nade most nem reklámról akarok beszélni. Vagyis de csak nem úgy mint az előbb. Arról van szó hogy ma jártam Nyírtelken ahol egy ház előtt haladtam el. És a ház előtt állt két személygépjármű. Két ugyanolyan személygépjármű. Két ugyanolyan színű személygépjármű. Két ugyanolyan színű szuzuki személygépjármű. Itt az agyam le is dobta az ékszíjjat, mert hát ugye minek vesz az ember szuzukit? És ráadásul miért kettőt? Nehogy azt mondja valaki mert olcsó. Vadiúj Opel Corsa 1 Millával kevesebb. De én inkább nem értek hozzá. Hülye aki nem normális. És itt mindenki hülye csak én vagyok mozgólépcső.

Nameg a másik, amin sokat kellett gondolkodnom hogy ez most jót tesz vajon az országimásznak vagy nem. Mármint az amit láttam kint Sóstón. Mert azért ez olyan dolog volt ami legalább egy kamerás helikoptert megért volna a valamelyik kereskedelmi csatornának. Mert olyan történt amit nem hittem volna el ha nem saját szemmel látom.

Ez a történet néhány fiatalról szól akik nagy dillemma előtt álltak este 10 körül. És ez a dilemma nem volt más mint hogy mit igyanak. Házipálinkát vagy házipálinkát vagy pezsgőt. Pont akkor kezdtek el ezen gondolkozni amikor elhaladtunk mellettük. Így megmerem azt kockáztatni hogy már az egyiket vagy már megkóstolták egy párszor vagy már valamit el is fogyasztottak nagy hirtelenségben.
Ezt azért is gondolom mert ott fürdőztek Sóstón a középső tóba ahol a kis sziget van. Este 10 kor ott ahol nem szabad. Egyes országokban ezért helyszíni tarkólövés jár ha jól tudom. De nem mondom azt hogy mocskos illegális banda merthát fiatalok érezzék jól magukat meg minden. De ami ez után jött az azért nem volt semmi.
Az alkohol fogyásával egyszercsak elhalkultak. Először azt hittem hogy hazamentek vagy valmi de egyszercsak kiderült hogy mégsem. Ez akkor tudatosult bennem amikor a szövetségi halőr vagy tóőr tőllem 5 méterre belfújt a sípjába. Első pillanatban még azt hittem hogy csak le akarja fújni a mecset mert úgy nézet ki, mint egy alacsony kölcségvetésű bíró egy focimeccsen.
Ezután derült ki, hogy sokkal nagyobb, sokkal gonoszabb, és sokkal elvetemültebb gaztetett követtett el a mai fiatalság az emberiség ellen. Szószerint elloptak egy vizibiciklit.
Na nem úgy hogy kihúzták a partra fel a platóra és huss. Hanem fogták és a tóban elkezdtek haladni az árral szemben. Ezt a szövetségi vizibicikli őr is a tudtukra adta, és komoly, sőt már majdnem életveszélyes büntetés akart rájuksózni. Szószerint azt hogy fizessenek 500 kreditet mert éjszaka alkoholos befolyásoltság alatt vizibicikli volán mögé ültek. Mivel a fiatalok érezték tettük súlyosságát ezért bűnbocsánatért könyörögve megígérték hogy elindulnak kifele, mivel erre is határozottan fel lettek szólítva. Mivel látta a fütyülős bácsi hogy jó gyerekek ezek, és már el is indultak kifelé a stéghez ő is elindult hogy megkerülje a tavat és visszalakatolja az ámokfutásba kergetett vizi közlekedési egységet.
Mire a fél utat megtette észrevette hogy a jármű még mindíg a vízben van sőt nemhogy közelítene a dokkolóegységhez hanem egyenesen távolodik tőlle. A tó szellemének legjobb barátja ismét a fütyülője után nyúlt, hogy komolyabb büntetést foganasítson velük szemben aminek hatására kórusban megszólalatak a srácok, hogy indulnak is kifelé partra. Még láttam őket egy pár kört megtenni a tóban majd mi is szedtük a sátorfánkat attól félve hogy a 60-as éveit taposó bácsi még a végén rájuk hívja a nemzeti gárdát, esetleg ledob rájuk egy taktikai atomtöltet, ami számunkra nem lett volna jó abból a szempontból, hogy hót vizesek lettünk volna.
Szóval nem tudom mi lett a vége, de miközben indultunk volna vissza mintha valaki németül a Mein Kampf ból idézett volna hangosan, majd néhány Luger kézifegyverből származó lövés is dörreent volna. De nem vagyok benne biztos. Nem vagyok egy jó megfigyelő. A múltkor se vettem észre egy 8 méteres lakókocsit pedig ott álltam tőlle 2 méterre. Na mindegy mára legyen ennyi elég mert fel kell készülnöm az esti Naplóra ami egy csöppet felb@szta az agyam. Lehet holnap arról írok. Na béke.

Ma is írni akartam valami érdekeset, csak annyira lefoglalt a teszkókönyv második részének az olvasása hogy kiment a fejemből. Úgyhogy majd holnap írok. Szerintem. De a könyvet olvassátok el ti is. Macskabomba, fagyálló, Kabai roma cukormaffia meg ilyenek. Na béke

Na újra itt vagyok, lehűlt a levegő, én is levedlettem magamról a bőrt egy kis strandolás mellékhatásaként, mostmár lehet blogot írni. Márcsak azt nem tudom mit írjak. Hát mondjuk most csak egy dolog jut eszembe.
 
Én nem értem hogy ki az az állat, aki a nyári műsorrendet csinálja a különböző TV csatornákon de hogy nem egy 100-as az ürge az biztos. Mert először is nincs nézhető műsor a tv-ben, 40 csatorna és ebből 1 se nézhető. Nekem nincsenek nagy igényem a műsorokkal kapcsolatban de ami most megy hát az valami fenomenális.
Pl. 06-91-334-455. Mondjuk a műsor címében szerintem 10 évnyi team munka van. Ülnek egy nagy asztal körül sok öltönyös fasz és gondolkozik hogy milyen műsor legyen. Meg mi legyen a címe. És valamit kitalál az egyik, akkor olyan lesz a másikon is. Mint pl ez. Egyszerre álltalában napközben 4 csatornán ez megy. Csak más névvel. Na de nem is ez a lényeg. Hanem a másik műsorelem ami leépítí az agyamat. Ezek nem mások mint a reklámok.

Szerintem álltalában nem csak az én tököm van tele velük, de én most elhatároztam hogy végignézek egy teljes reklámblokkot ahelyett, hogy követném többi honfitársamat és vad Televíziókészülékvezérlőnyomkodásba kezdenék, ahogy szoktam egy átlagos betervezett tévénézéskor. És ezt napközben meglehet megcsinálni mert mindehol reklám van! Vagy annyira szar műsorok hogy inkább a Thomas a Kismozdonyt nézek a minimaxon, minthogy azon gondolkozzak hogy van 3 betű az egyik a J a második az U a harmadik pedig a H és egy állat nevét keressük. (És még ezt is elrontják.)

Na de a reklámok. Most elhatároztem hogy végignézek egy reklámblokkot 'oszt jó lesz. Hát nem lett az.
Első az egy arckrém reklám. Ezeket mindig is szerettem. De most ez mindegyiket felülmúlta. 10 réteg mélyen beszívódik a bőrbe. 10 réteg mélyen. De komolyan nem 5, nem 9, hanem 10. Szegény biológiatanárom ismét agyvérzéssel került volna kórházba, ha azt mondom neki, hogy az emberi bőr 10 rétegből áll.
Mondjuk lehet az volt a baj, hogy én még báttyám biológiakönyvéből tanultam, ami tökéletesen hasonlított arra amit nekem kellett volna megvenni azzal a különbséggel, hogy az újnak sötétebb volt a borítója. Mert én úgy tanultam kedves olvasóm hogy az emberi bőr 3 rétegből áll. Irha réteg, hám réteg meg nem tudom mi de azt is vegyük figyelembe, hogy én kettes voltam biológiából úgyhogy remélem elnézitek nekem, hogy nem tudom mi a harmadik. Megmár az amúgy is régen volt.
De akkor is. 10 réteg b+ nem tudom ki találta ezt ki, de vagy valamit tud a csávó és lekörözte a mai elfogadott álláspontot az emberi bőr biológiájában, vagy csak jól át..szák a népet. És a legjobb az egészbe hogy van minden korosztálynak 10-100 éves korig. Mert hát ugye mostmár egy 18-20 évesnek is vigyázni kell mert úgy rácosodik hogy az már egyenesen felháborító.

Nameg a másik a kedvencem. Következő reklám mi lenne más mint mosószer. Hát na az hogy maradhatna ki? Nemtudom észrevettétek e de a mai mosószerek okosabbak mint aki használja. Tehát legalább 75-ös IQ-val rendelkezik (ha véletlenül túl kis számot mondtam akkor szorri nem tudom hogy mennyi az átlag IQ magyarországon de nem hiszem hogy három jegyű lenne). Naszóval. Miért is gondolom azt hogy okosabb a népnél a mosószer. Mert mit látok a tévében? Azt hogy a kis 5 éves kisfiú kimegy vígan bringázni suhognak a szélben a kormányba erősített színes szallagok, majd jön vissza hót dzsindzsásan (retkesen a Szerk.) és a mami fogja a fejét, hogy na most mi történhetett szegény gyermek pólójával mert nem tudja beazonosítani a furcsa és megmagyarázhatatlan foltokat a ruháján.
De ilyenkor jön a segítség mert a drága reklámkészítők gondoltak a buta vásárlókra és szépen ráírják hogy melyik folt micsoda. Fű, Sár, Vörösbor, Vizelet, Vér, minden ami egy átlag kisgyereken megtalálható ilyenkor, és ekkor a mami megkönnybülve rakja be a ruhát a mosógépbe majd egy hirtelen mozdulattal már önti is be a mosóport aminek még megmondani se és ráírni se kell hogy melyik folt micsoda ő kimossa úgy, hogy még a színe is megmarad (a ruhának). És a végén mindenki örül. Pedig az anyagi kár az jelentős.

De a másik az jobb amikor összemennek néhány nanométeresre és a  terítő szövetrostjain sétálgatnak, azt ellenőrízve hogy belül is tiszta e a lehányt asztalterítő.
 
Vagy van a másik gyerekbicajozós reklám ami nem mosópor hanem kenőcs. Amikor jön a kispulya a kormány egyik végével felszántja a fél ajtót, amin nem csak a fényezés sínyli meg a hirtelen érkezett kontaktust, hanem egészen az acélig felszántja a festés, és csak azért nem sír mert a kormány másik vége átszúrta a tüdejét, bemegy a mutterhoz aki vagy azért néz még boldogan mert nem tudja, hogy egy Boeing megfordulására alkalmas területen hiánzik a festés a személygépjárművéről, vagy azért mert kacag a gyermeken hogy mihülye volt már megint.
Merthát legszebb öröm a káröröm, mert nincs benne irigység. Hameg már úgyis ótóknál járunk akkor itt szeretném leszögezni hogy vissza a magyar-japán határokat. Hátha így gyorsabban és nagyobb ütemben érkeznének a Suzukik kis hazánkba.
Jólvan tudom kellett valami a népnek a trabant után de nem így kéne hozzáálni. Merthát mi van a Suzukis reklámban? Az épp pályája kezdetén lévő fiatalember vadiúj szuzukijával áll a lámpánál, mellette ugyanolyan szuzuki csak más színű hogy lássák, hogy 2 van, amiben ül egy nőci aki, szintén nem tűnik sokkal öregebbnek a srácnál (biztos jó a szemránckréme). Zöldet kapnak. Elkezdenek versenyezni körbe a városon, hogy ki ér hamarabb haza az éjszakás melóból (csak azért tippelek erre mert ahogy száguldanak sehol egy másik autó mert valószínűleg alszanak) és hát ugye alapból túllépik a sebességhatárt városon belül pluszmég záróvonal meg ilyenek. Aztán a belvárosban foglyák és szépen beparkolna a dupla parkolóhellyel ellátott lakásukhoz ahol kis kocogás után újjab strigulát húzhatnak a falra a női egyenjogúság szellemében (:gonoszkacaj:). És a nép meg beszopja, mert azt mondja hogy dikk há ez a mi ótónk.
És vesz is 2-őt a régi stift verzióbol. De nem azért mert majd akkor a család majd jól két kocsival menjen. Nem. Hanem azért hogy 1 hónap múlva eladja a két stiftet töredék árért, vesz belőle egy R+ és akkor jó lesz neki, mert azzal meg lehet horgászni úgy, hogy nem ázol meg. Akimeg új stiftet vesz annak meg megint gratulálok, mert ha el akarja majd adni akkor majd nem fogja tudni mert szart se fog érni. De legalább lesz hozzá alkatrész. De amúgy is kicsi mint a dög.

Ezután csak annyit hallok hogy Csirip-Csirip mondom akkor kapcsolom is mert szárnyasbetét reklám következik és nem is kapcsoltam vissza. Inkább néztem Thomas a kismozdony és a kövérellenőr legújjabb kalandját amiben lavina omlott a sínekre és thomas teljes sebességgel halad felé és nem hallja hogy kis barátja aki egy másik saját öntudattal rendelkező vonat teljes erőből fújja a sípját ezzel jelezve a lavinaveszélyt. Nem mondom el hogy Thomasnak végül sikerült e megállni a fagyos hegyi leejtős síneken. Legyen annyi elég hogy sikerült.

Na jóvan nem is fárasztalak titeket ilyen nagy kényszerpihenő után. De megosztom veletek azt a muzsikát amit dúdolgatni szoktam amikor reklámot nézek és felhúzom magam rajta:

HétköznaPI CSAlódások : Reklám

Ezt nyomja folyton a rádió
Reggeltôl estig a televízió
Könnyebb, lazább menstruáció
100 %-os erekció

Refr.:
Reklám, reklám, ez mindig hat rám
Reklám, reklám, ez mindig hat rám
Reklám, reklám, ez mindig hat rám
Reklám, reklám, ez mindig hat rám

Mindentudó mosószerek
Biztonságos gumióvszerek
Fogkrémek, autók, samponok
Éjjel veletek rémálmodok

Refr.:

Cicatáp, a cicák csak ezt eszik
Kutyatáp és a kutyus sem éhezik
Nem kell se Jézus, se Hare Krisna
Műholdról érkezik az alamizsna

Refr.:
Reklám, reklám, csodaország
Reklám, reklám, steril világ
Reklám, reklám, haragszom rád
Reklám, reklám, baszd meg az anyád!

Ez volt a reklám helye! Na béke

Azért nem írok blogot mostanában mert túl meleg van hozzá. Ha hidegebb lesz akkor majd ismét írok, mert van egy pár ötletem. Pl a biológiának alapból fityisztmutató arckrém, a legalább 75 IQ val rendelkező mosópor, vagy a húsevő növények meg még egy néhány dolog, ami mellett nem mehetek el szó nélkül. Na béke.