RÁJÖTTEM, basszátok meg!
Megfejtettem a talányt, miszerint miért is toporgunk egy helyben, mi magyarok, már vagy 1000 éve.
De még mielőtt ezt megosztanám veletek, nézzünk körül egy kicsit a világban és a kultúrákban. Nyugi van, nem linkelek be szürke múzeumokat évszámokkal sem híres embereket, elvégre ez itt a redmatyi blog, a hely, ahova még kultúra is gyalog jár!
Minden nép tánca hasonlít a mentalitására. Vegyétek például a salsát, könnyed, kicsit buzis mozdulatok, ugyanakkor fenemód hatásos performansz, amit űzhetsz egyedül meg valaki mással is. Igazi kubai forróság.
Az amerikai Charlestone, a maga vad kapálózásával, ugyanolyan hülyén mutat nőknek és férfiaknak egyaránt, hát kérem ott, már akkoriban is nagy volt az egyenlóség. A fehérek közt, ugyebár.
Aztán, jöjjünk egy kicsit közelebb, csak a másik irányba, ott van a klasszikus orosz kozák tánc egyenesen a kietlen keleti sztyeppékről. Erő, kitartás, mások lerugdosása a környékről.. tisztára mint az orosz történelem.
Vagy ott van a pattogós lengyel polka, a nép, melyhez sokszor mérjük magunkat is. Ugrálnak, pörögnek, forognak, de az egészben van egy jól mérhető büszkeség és elegáns dózis. Egész jó egy olyan országtól amely a 19. század egészében nem is létezett.
Már egészen közel vagyunk, de ha a polkára azt mondtam, hogy van benne egy kis büszkeség, akkor a bécsi keringő maga a gőg. Fejeket fel, lépés indulj!
És megérkeztünk kis hazánkba. Mi a mi jellegzetes táncunk? Hát a
:) (A videón egyébként nem az a csárdás van amelyikre én gondoltam de ez annyira kemény!)
Egyet jobbra, egyet balra, oszt' közben nem haladunk semerre. Belénknevelték, na :)
