Egy évben legalább egyszer minden diáknak dolgoznia kéne a kék-fehér áruházban! Egyrészt elrettentő példa, másrészt bőségesen ad muníciót egy "nyári élményeim" című év eleji fogalmazásra. Persze lehet menni a sorra is dolgozni holmi nyomdákba, de attól garantáltan zombivá változik a nebuló.

Achtung!

Amikor pár napja benéztem a diákszövetkezethez (diák TSZ) még nem is sejtettem, hogy ismét alkalmam lesz eljutni "oda". Mint elsőszámú ipari kém ezt el kellett fogadnom. Különben is múltkor bevásárlás közben azon gondolkodtam, hogy sej!

Egy lájtos vasárnap reggelre kaptam munkát a papír-írószer osztályra. Egyik legjobb dolog a multiknál való munkákban, hogy első kézből érzékeled a Belső PR  (plakátok, hogy hogyan mosolyogj, hogyan végezd jól a munkád és hogy ne hallgass ha valami szokatlant hallasz a többiektől stb) minden bomlasztó hatását. Hat óra nulla nullakor ott álltam teljes harcdíszben a recepciónál és vártam a további utasításokat. 20 perc múlva még mindig ott talált a kora hajnal, senki nem jött értünk ezért úgy döntöttem, hogy mivel a jó német katona nem csak parancsot teljesít de gondolkodik is, elindulok "BE". A baj, hogy se nem német, se nem katona nem vagyok, még a vezetéknevem is Olasz, ők meg bár nagyszerű szeretők, de csapnivaló harcosok. Már ha ragaszkodunk a sztereotípiákhoz.

Természetesen nem a papír írószer osztályra kerültem, hanem a raktárba. Osztályvezetőm ezúttal egy botrányosan nyugodt, fiatal nő volt, aki fittyet hány a streszkóban uralkodó osztályvezetői faj viselkedéskulturájára, és emberi hangon elmondja, hogy ki, mit, hogyan, merre, miért, hova, és hol kell csinálni ezeket itt és itt találod. (Nem, nem fizettek azért hogy ezt írjam). Ruhákat kellett dobozokból kiszednem és azt különválogatva egy "sztendi", korántsem trendi nevű kábé 2 méter magas vasszerekezetre kellett feltennem. Első dobozban hópárducmintás női, plüssre emlékeztető anyagból készült kesztyűkkel találkoztam. Ekkor már gondoltam ez jó nap lesz. Később találtam egy "Nem fátékszer" feliratot is a védőfólián.

Globalizáció és Teleport

A kezemben összpontosult a világ: A ruhákat Bangladeshben készítették, a fóliát egy másik távol-keleti országban, a szállítmány a budaörsi Tescóba érkezett, onnan le Fehérvárra. Elképzelem, ahogy a bangladeshi ruha-gyárban vagy miben egy gyerek tizedannyi pénzért szőtte, fonta, sütötte, főzte az anyagot. Óvva intek mindenkit attól, hogy megpróbálja feltalálni a teleportot! Ha ez ugyanis bekövetkezik, logisztikai és fuvarozó cégek ezrei mennek majd tönkre, a kikötőkkel, vasútállomásokkal, repterekkel, autógyárakkal együtt, az utcákat elözönlik majd a poiltikai közlekedéshuligánok és a " Megint Állunk Vazze' " blognak is annyi lesz.

A sarokból egy "Kapucsinó Radiátor" nevű doboz figyelt rám. A túlsó sarokban a biztosnági kamera volt, aminek köze nem volt hozzám, a bolt felőli bejáratot figyelte. De a boxmeccs elmaradt. Valószínűleg azért mert egy radiátor és egy kamera soha nem fog mérkőzést vívni egymással. De ha tudtok egyet, szóljatok! 

TeszTitkok

Ha csak a TeszRádiót hallgatnánk akkor két dolog történne. Először is azt hinnénk, hogy a "szarul nyolcvanas években" (Jay és néma Bob visszavág) vagyunk mert az összes szám ilyen tingli-tangli bódító, andalító, vásárolj csak nyugodtan zene. Ebből következik a másik, hogy csőbuzikká válnánk.

Az itt dolgozóknak röntgen szemük van. Legalábbis erre utal az osztályvezetőm azon felhívása, hogy hajtsam vissza a dobozok tetejét, ne lássák már hogy belenéztem. Ugyanis az alsóneműket, kesztyűket, sálakat nem kellett a sztendire tenni. Ekkor még alig telt el pár óra. És innentől kezdve én is zombie lettem, nem tudtam már mit kitalálni, a ruhák csak jöttek és jöttek és nem történt semmi. Egészen addig amíg munkahelyi balesetet nem szenvedtem. Erre is jellemzően csak én vagyok képes, az egyetlen éles tárgy a közelemban az az olló volt a zsebemben ám nem innen ért gerilla támadás. A sztendiknek négy lába van, végükön egy kerék. Na mármost ez egészen addig rendben van, ameddig tényleg négy kerekük van és nem hiányzik egy. Hát hiányzott. Ettől egy pár ruha után elborult. Rá a fejemre.

De ez sem nagyon hatott meg, a kellemes raktári melegben, minden csesztetéstől távol, szépen eldolgozgattam és el is jött a délután kettő óra és én boldogan léptem ki a személyzeti ajtón, hogy a biciklim kerekét defektesen találjam... Szeles, zord őszi vasárnap délután volt. Az eső szemerkélt.