Űrzsibbadás: Ez egy olyan jelenség, ami az űrhajósoknál szokott előfordulni. Mivel ők fent az űrben 0 gravitáció mellett éldegélnek, ezért megváltozik a testükben a különböző testnedvek áramlása, és így ha gravitáció hat rájuk nem bírja a szervezetük. Vagy valami ilyesmi.
Na ma valami ilyesmi történt velem is. Csak itt az űrzsibbadást szó szerint kell értelmezni. Mert az űr a fejemben van az agyam helyén és ott volt a zsibbadás.

Mint azt az előző posztban említettem úgy volt, hogy megyek ma dógozni a JÁSZpalsztik SZABOLCS megyei kirendeltségébe reggeli műszakra. De ahogy azt az írásom időpontjából láthatod nem dógozok. Hanem itthon ülök. Hogy miért? Hát olvass tovább és kiderül.

Csütörtökön elindultam, hogy munkát keressek abból a célból, hogy legyen pénzem különböző nagymértékű beruházásokra (Cisco tanfolyam, Szilveszter, ŰRutazás, Piramis tetejéről való levizelés). Be is mentem az én hőn szeretett diákmunka közvetítő cégemhez azzal az elhatározással, hogy megyek árufeltöltőnek. Anyám olvasta az újságba, hogy lehet jelentkezni én meg hiába mondtam neki, hogy az Teszkóba való árufeltöltést jelent, ő csak erősködött így hát berobogtam nagy vidáman tudva, hogy úgyse kapok ott munkát. Megkérdeztem hogy van e hely, és nagy meglepődésemre nem az volt a válasz, hogy számomra nincs a múltkori kis affér miatt. Hanem az, hogy minden hely betelt.

Gondoltam magamban király de ha már ilyen messzire elkerültem hőn szeretett iskolámból, ahonnan ellógtam csak ezért az utolsó 2 vagy 3 óráról, megkérdezem hátha van valami más munkalehetőség egy feltörekvőben lévő Hálózatirendszertelepítő számára. És meglepő módon volt. Na nem kapcsolódik szorosan a hálózatirendszertelepítéshez és/vagy a multimédiafejlesztéshez én azért elválaltam 2 napot ami időpontban Kedd és Szerda délután lett volna, a fent említett Jászpalsztik nevű műanyag gyárban. Ja gyors találóskérdés: Melyik a leghasznosabb állat? Hát a MŰ. Egy csomó dolgot csinálnak belőle. MŰanyag, MŰgyanta, MŰfű, MŰemlék, MŰvész...

Na jóvan, lebeszéltem az időpontot és elindultam a városba. Csak időközben rájöttem hogy én nem érek rá szerda délután, ezért visszamentem, hogy lecseréljem ezt a munkanapomat egy másikra. Így lett az hogy nekem hétfő reggelre kell mennem. Tegnap este elkezdtem számolgatni magamban, hogy hogy is lenne jó, hogy sokat is aludjak meg tévét is nézzek, merthát milyen dolog az, hogy vasárnap este amikor vannak a jófilmek, akkor én nem nézek tévét. Rájöttem hogyha 4:25 kor felkelek akkor lesz időm meginni egy kakót felöltözni és eljutni a 4:57-es 6-os buszhoz.

Éjszaka annyira ideges voltam új munkahelyem miatt, hogy álmatlanul fetrengtem az ágyamban és csak az új munkahelyemre tudtam gondolni. Így nem volt nehéz felkelni időben sőt meg is lepődtem magamon, hogy milyen simán keltem fel egy csöppet sem voltam álmos (nem úgy mint most). Kimentem szépen a konyhába megcsináltam magamnak a minden reggelre kötelező kakót. Valami ilyesmi a reklámszövege: Vegyél egy puskát és fogd rá a nyuszira. Kiálltam szépen a konyhaablakba, hogy megnézzem az épp a másik oldalára forduló várost és ekkor egy elég meglepő dolog szúrt szemet nekem. Ez nem volt más mint hogy deres az ótók teteje.
Ez szomorúsággal töltött el, mert rájöttem, hogy nekem majd ki kellesz mennem. A hidegbe. Jóvan szépen összekészülődtem lerohantam a buszhoz mert jószokásomhoz híven 1 percel mindíg később indulok mint ahogy tervezem és így sikerült 20 mp-vel indulás előtt megérkeznem ama varázslatos 6-os buszhoz. Itt ért a második kellemetlen meglepetés (az első az hogy hidegebb volt mint amilyennek kinézett). Amikor hirtelen felindulásból és nagy lendületből le akartam ülni, majdnem eltörtem a seggcsontomat. Mert nem voltam rá felkészülve hogy a MŰbőr ülések ebben a sarkvidéki hidegben megfagynak a bennük lévő MŰszivaccsal együtt.
Jóvan elindul a busz néznék kifele, hogy ébredezik a város, csak rá kellett jönnöm, hogy akkor se látnám ezt a felemelő pillanatot ha nem lenne vastagon párás az ablak, mert még az ébredező város még ilyenkor nem ébredezik. Hanem még alszik. Megérkeztünk a vasútállomsára 5:16 kor ami engem jó érzéssel töltött el, mert azt mondták nekem hogy 5:15 re legyek ott mert akkor körül jön majd egy árpádsávos busz ami különjáratba elvisz minket a végső célállomásra. De ekkor valami furcsa dolgot láttam.
Vagyis ha pontos akarok lenni akkor pont az, hogy nem láttam. Ugyanis egy darab piros-fehér busz nem állt sehol környéken. És ha ez nem lenne elég akkor még azok az emberek is akik leszáltak velem a buszról nagy sebességgel vették célba a vasútállomást.Röviden szólva rajtam kívűl senki nem várta a buszt.
Ekkor 2 dolog kezdett motoszkálni a fejemben. 1. hogy lekéstem a buszt. Ebbe azért nem tudtam volna beletörődni mert 1 perccel érkeztem később a tervezettnél és semmi értelme nem lett volna, hogyha a busz el ment volna, mert akkor a dolgozóknak kb 20 percig kéne nézni a (felkelő) napot a munkahelyén mert még nem járt le a másik műszak.
2. hogy én értettem félre valamit és nem is a vasútállomáson kéne lennem hanem az ótóbuszállomásom. Gondoltam magamban kibaszok az ellenséggel és ha már ilyen korán felkeltem akkor is elmegyek dógozi. Az volt a tervem, hogy majd jól elmegyek a H31x jelzésű busszal és az úgyis megáll a jászplasztiknál. Ahogy várakozok folyamatosan elkezdtek szállingózni a népek a szerjózsa minden irányából, oda ahol én álldogáltam. Érkezett is az első h31x amire felszáltak egy páran. Utánna jött a következő amire felszáltak mégtöbben de még mindíg nem az egész népesség.
Így gondoltam hogy mégsem én basztam el valamit hanem csak később jön a busz a tervezettnél. Amint ez az eszmefuttatás végigszaladd az agytekervényeimen, fel is bukkant ama Ikarus Z56 típúsu belső optikai tuninngal felszerelt, nagyszámú személyt szállító eszköz. Mivel minenki elindult az irányába, én is megtettem amit megkövetelt a haza, de még mindíg nem voltam biztos a dolgomban, ezért megkérdeztem egy a buszhoz siető munkást, hogy ez a busz megy-e a jászplasztikba. Miután végigmért egy egyszerű igent mondott és már sietett is felfele a buszra. Hát gondoltam, hogy akkor mégiscsak én vagyok a paranoiás és felszáltam.
Ajtó becsuk, busz elindul és robog a végtelenbe és tovább. Én az Elektrolukszos múltammal arra számítottam, hogy végigszáguldunk a debreceni úton, megállunk a jászplasztiknál és mehetünk is dógozni. Hát nem.
A busz egy másik útvonalat választott közös megegyezéssel a sofőrel és a malom felé vettük az irányt amiről elég annyit tudni hogy a neve TIRPÁK Malom. Száguldunk végig a sötétben mint lágy tavaszi szellő a zöldellő rét felett amikor érzem, hogy a busz beér egy körforgalomba. Innen tudtam hogy közel már a cél. Több se kellett megállt a busz a népek elindultak lefele, hogy dógozhassanak és mivel látom, hogy az a fickó is ezt teszi hát én is elindultam lefele a buszról. Amikor leszáltam akkor azt vettem észre, hogy nem Jászplasztik formája van az épületnek. Én legalábbis nem ilyenre emlékszek de lehet, hogy csak mindíg a másik oldalát láttam. De gondoltam a biztonság kedvéért megkérdezem a buszsofőrt.
A kérdés így hangzott: Ez a Jászplasztik? -miközben mutattam az épületre a buszon keresztül. A sofőr is végigmért és annyit mondott Igen. Mondom jóvan és indultam is befele. Amikor kiértem a busz takarásából akkor történt meg velem az ami a cím is, mert elolvastam a feliratot ami az épület oldalára volt írva.
Flextonics. Ekkor bősz bazdmegolások és dikkdehülyevagy-ok közben elindultam végső tőrdöfésért a porta felé hogy ott teljesen beigazolódjon a gyanúm, hogy én nem ott vagyok ahol lennem kell. Ezt a biztonsági őr is meglepetten alátámasztottam, amikor megkérdeztem tőle, hogy ez-e a jászplasztik. Hát nem.
Kicammogtam a buszmegállóba a bazdmegolásokat és dikkdehülyevagyozásokat ugyanolyan lendülettel folytatva. Itt boldogan vettem észre hogy csak 4 percet kell várnom amíg jön a busz. Rá is gyújtottam nagy örömömben hogy legalább a tüdőm ne fagyon szarrá a -30 fokban. Nézem az órát 5:55 busz sehol. Pedig innen kéne indulnia. Megnézem mégegyszer és rá is jöttem, hogy mi a turpisság a dologban. Ugyanis én a H31x menetrendjét néztem elektroluxos múltam miatt, de csak ekkor esett le, hogy az nem is erre jön, hanem másfele mert erre a H31Y jár. Ami viszont 6:14 perckor indul. Ekkor ismét rákezdtem az előbbi kis monológomra. Még szerencse, hogy nem volt senki a buszmegállóban.
Fagyoskodtam egy jót közben néztem ahogy PITTYMALLIK és vártam, hogy mikor jönnek kifele a dolgozók, mert akkor tudtam, hogy nemsokára a busz is jön. Teltek-múltak a percek egyre világosabb lett, jöttek is a népek kifele. Megérkezett az én hőn várt H31y-os buszom is amire hirtelen felindulásból fel is ültem. De olyan illegális voltam hogy még jegyet se vettem. Mondjuk az beadta volna ha még ellenőr is jön, de nem jött. Megérkeztem a civilizációba és itt ért az első kellemes meglepetés mert láttam ébredni a várost. Legalább ez sikerült. Igaz nem nagyon tudtam gyönyörködni mert annyira fáztam, hogy alig láttam.
Hát ez volt az én kalandos első napom a jászplasztik berkein kívül. Most mehetek délután Timinek elmesélni a sztorit, hogy mi hülye vagyok és hogy ne basszanak ki mint macskát szarni. De biztos vagyok benne, hogy fogni fogja a fejét, hogy milyen hülye embereket foglalkoztatnak. Na béke