Előre szólok, hogy ma korán keltem, nem ittam kávét és a mellettem lévő öreg nénike hangosan szuszogott 3 órán keresztül a fülembe, miközben a felülről kaptam a Sláger Recskát IN MY FACE!
Anélkül, hogy Gergő barátom tudta volna, egyik kommentjében új mozgalmat indított el, melyet mától ezen a blogon mindig betartok. A bejegyzések 2 részből fognak állni, egy rövid és egy hosszú verzióból. Akkor hát hajrá tegyük a dolgunk!
Rövid verzió
A Sláger Rádió SZAR. Depressziós leszek tőle.
Hosszú verzió
Önkéntelenül eszembe jut Tamás barátom egy füstös délután ellőt érvelése. Szerinte az odáig rendben van, hogy régi számokat játszanak, de mindig ugyanazt? Petróleum lámpa, meg Cher, oké, de ezeket megkapom a Danubiuson is.
Valahogy egyébként is az az érzésem támad ha rámerőltetik a Slágert, hogy megszaporodnak körülöttem a régi típusú autók, tehát a Sláger környezetszennyező. Úgy fizikailag, mint hanghatásilag.
Oké, értem én, hogy nagy a hallgatottsága, meg ez kell a népnek, de bazz, hogy egy fiatalokkal tömött buszon 3 órán keresztül szóljon, az nekem sokkoló. Depressziós leszek tőle. Mindig eszembe jut az a sárga kazetta, ami a Best hits '89 névre hallgatott (illetve én hallgattam) és azon volt Enyától a Sail Away és a South Park óta tudjuk, hogy a öregnek lenni olyan érzés mint hallgatni ezt a zenét. SZAR
Ha eddig nem lettem volna elég meggyőző, akkor meg kell hogy tudjátok, hogy a Sláger még a memóriát is rontja. Konkrétan kikezdi az agyat. Átszállás után elaludtam a buszon (mondanom sem kell ugye h melyik rádió szólt) és mikor fölkeltem egy pillanatig nem tudtam hol vagyok. Hát kell ennél több?
Inkább hallgatnék teszrádiót, igaz akkor bebuzulnék, de legalább addig vásárolnék míg el nem felejtem a buziságot.
ÉS hogy akkor minek kellene menni éjjel-nappal a rádióban?
Ennek basszameg:
A videóért köszönet a mostanság inaktív Redmasternek.
(Egyébként senki nem jöhet azzal h ne hallgassam a Slágert, ha nem tetszik, mert a buszsofőrök diktátorkodásának eredménye ez a poszt)
