Egy kérdés ami a világot mozgatja:

Höhöhö Blog a blogban

Friss topikok

  • Redmaster: Amúgy én 2 napig gondolkoztam hogy mit kérdeznék tőle de megoldottam: Milyen érzés hogy csokit ne... (2012.12.05. 20:56) Te mit kérdeznél a Mikulástól?
  • Redmaster: Látom Cséplős úr hogy unatkozol :D. (2011.03.28. 02:10) Népsavazás
  • Redmaster: Látom Gyuri unatkozol. Remélem nem gond ha lenyúlom őket. A 13-ast pedig tényleg meg kéne csinálni... (2011.02.08. 21:12) Hogyan zaklassuk a betegeket a kórházban
  • Redmaster: @indust: nem szabad rögtön rosszra gondolni :D (2010.12.09. 01:36) Osztálykirándulódtunk
  • Dharma Intézet: Épp ma ütött el a vonat Budapestnél egy embert, remélem nem az egyik blogolvasótok volt, aki gondo... (2010.11.09. 19:19) 4.000.000 $-os ötletek

Naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

Űrzsibbadás 2 - Az ítélet napja 2/2

2010.12.30. 13:04 Redmaster

Na szilveszter előtt még megajándékozlak titeket a második felével a December 22.-ei ámokfutásomnak. Aki véletlenül lemaradt az első részről az megolvashatja itt: Űrzsibbadás 2 - Az ítélet napja 1/2

Ezért úgy döntöttem, hogy azon tevékenységemet hogy rossz irányba haladok felfüggesztem és ezzel a lendülettel a leszállási szándékomat jeleztem is, annál a megállónál ahol az ősnyíregyházi már csak szolidaritásból se száll le, mert akkor nem éri el a busz a következő zöld lámpát, és aki sietne az kurva ideges tud lenni. Főleg én. De most én voltam a bhünöző, és le is szálltam, és integettem is az emberkéknek majdnem amikor a lámpánál egymás mellé értünk. Na, szépen lebaktattam a Médiához, és szerencsére már másodszor találtam meg az aznap kétszer a zsebemben elhagyott gyújtót. Mivel már előtte való nap felderítettem a helyszínt, így célirányosan elindultam a megfelelő sorba, és amikor már műszaki áruház másik végében voltam akkor tűnt fel, hogy rossz fele megyek. De megtaláltam a megfelelő sort, és el is kezdtem keresni az előző nap kinézett terméket. Mivel 3 perce nagyon csúnyán néztem már a polcot, így egy jókedvű dolgozó a segítségemre sietett és megkérdeztem mit szeretnék. Gondoltam magamban világbékét de inkább csak mondtam, hogy én biza ezt a bemutató terméket szeretném dobozban de nem találom sehol. Ezzel egy laza mozdulattal megnézte a nevét és lenyúlt az alatta levő polcra, hogy kivegyen egyet. Na ezen felbuzdulva el is indultam a pénztár felé ahol csak 2 nő volt előttem. És nézem a kosarát hogy az előttem levő nem is vett semmit a másik meg már épp fizet. Na az előttem levő hölgy mondja, hogy ajándék kártyát szeretne venni. Na a pultos kinyúl a kasszából és el kezd matatni. Mivel először rosszat vett le, ezért még egy kör. Látom van rajta egy csomó kitöltendő dolog, meg látom hogy a nő is kártyával fog fizetni így elmehetne a picsába. De meglepően gyorsan lerendeződött az áru virtuális pénzre való cseréje. Én gyorsan lepapírozom a dolgokat a kasszánál és mondják, hogy menjek érvényesítsem a garanciát. Odamegyek a vevőszolgálati pulthoz, állnak ott egy páran és a pultban lévő kiscsaj egy kb vele egy magas pecsételővel pecsétel olyan sebességgel mint egy Vulcan gépágyú.  Na sorra kerülök csajszi kezébe nyomom a blokkot meg a dobozt, az meg próbálja azt kinyitni nem sok sikerrel. Ekkor előkapja a kést, és azzal megy a doboznak, én pedig elkezdtem készülődni, hogy mindjárt csúnyán fogok nézni, ha szétvágja a dobozt és utánna beleállítom a szívébe. De csak kipöckölte vele a pöcköt, hogy kinyissa a dobozt. Kiszedi a belső karton dobozt, pörgeti, forgatja aztán egy lendülettel visszacsomagolja az egészet és a kezembe nyomja, és azt mondja hogy nagyon benne van a papír, úgyhogy majd menjek vissza a garanciajeggyel ha ráérek. Anyád. Ekkor fogtam magam és kibaktattam a boltból a buszmegállóba, mert jönni kellett vissza annak a busznak amire nem szálltam fel. Megnézem a menetrendet és aszerint 9 perc múlva érkezik. Ami azt jelenti, hogy pont felesleges megvárni, mert összességében akkor érnék haza mint a busz, de megvárni se volt kedvem, mert az bizony sok idő :D. De végül megvártam mert ugye fájt a lábam. Meg is jött, amit akkor sikerült felfognom amikor óriás robajjal, becsörtetett a megállóba, mivel természetesen egy jól lepusztult darab volt.

 Na én ennek ellenére fel is szálam, és ekkor vettem észre hogy én 10 percig úgy álltam a megállóba, hogy nem dübörgött a dob meg a basszus a fülemben, úgyhogy beraktam a headsetem és muzsikára kapcsoltam a telefonom. A busz pedig a képzelet szárnyán repült tovább hazafelé. Hazaérve elkezdtem ezt a bejegyzést írni, mert ezt nekem le kellett papíroznom ezt a napot, és remélve hogy Vic nem hív, hogy mennem kell pofavizitre, nagy erőkkel gépelni kezdtem. Természetesen hívott, így csak addig jutottam, hogy haver telefonboltjából jövök hazafelé és nem szálltam le a Media Marktnal. Felhívta a figyelmemet, hogy én nagyon akarok menni, és a jelenlegi kormányt szidni, esetleg mozgalmi dalokat énekelni, meg amúgy lesz ital, úgyhogy robogjak odafelé. Na ki is néztem a buszt ahogy illik, fel is szállok ahogy még jobban illik, és ismét volt két dolog amire felfigyeltem. 1. az hogy rajtam kívül elvileg csak 1 csaj volt a gépjárművön. 2. hogy amit korábban kinéztem magamnak szakadt Solarisos buszkapaszkodót, az most az ülésemmel szembeni derékmagasságon lévő kapaszkodón fityeg kb fél karnyújtásnyira. És mivel én hiszek a sors könyvében, tudtam hogy nekem most jött el az a pillanat, amikor olyan hihetetlenül szükségem van egy szakadt Solarisos buszkapaszkodóra, hogy az már nem is vicces. Így egy angolos mozdulattal leakasztottam, és a kabátom ujjába raktam későbbi felhasználás céljából. Na lerobogtam a józsába (kár hogy nem lehet ezt kisebb betűvel írni) fel is mentem Viktorékhoz, de az ott elhangzottakat nem igazán szeretném leírni az új médiatörvénynek köszönhetően. Még a végén hátravisznek és tarkón lőnek.

Miután már nagyon megoldottuk nem csak a világ, de Magyarország összes problémáját, Viktor faterjával és elméláztunk a régi korokon, úgy éreztük Vic kollégával, hogy nemhogy áthelyeznénk a székhelyünket a Harmadik Félidő nevezetű vendéglátó ipari egységbe, csakhogy mozgásban tartsuk az egész ügyet. Ezt kettő mellette, nulla ellene és nulla tartózkodással meg is szavaztuk, és ezen felbuzdulva el is indultunk. Megérkezve a nem is olyan távoli helyszínre (figyelembe véve hogy az út másik oldalán srégavize [dikk ezt a szót még a gógle se ismeri de nagyon úgyhogy lefordítítom nagyjából: "átlósan"] ott volt az úti célunk színhelye) megéheztünk, úgyhogy ki is kértünk két folyékony kenyeret, és el is kezdtük fogyasztani. Mentek is a sztorik, hogy mi történt az elmúlt 2 hónapban mióta nem találkoztunk, amikor egyszer csak nem csak a mi de a helyszínen tartózkodó összes férfi kérte hogy " Gyerekek, gyerekek! Álljunk le! Álljunk le!". Ugyanis derült égből mint a villámcsapás, vagy egy angyal vagy valami hasonló ritka vakító fehérség csapott le ránk. És mindezt nem más mint egy tetőtől talpig testhez tapadó hófehér ruhában és fehér tütü szoknyában a pult felé hosszú combjain lebegő csajszi tette velünk (amúgy igazából leírhatatlan amit láttunk de aki ott volt az tudja miről beszélek). Miután kikerült a látómezőnkből Vic azzal próbált érvelni, hogy ez most vagy annyira irracionális, hogy ő ezt most inkább nem hajlandó az processzor egységen végigfuttatni, vagy a csajszi (ahogy Viktor fogalmazott:) Nyírtürhőböl vagy Nyírbuziból jött és azt hitte, hogy a városba így kell öltözködni, ha az ember ki akar nagyon öltözni. Én mivel már az előzőekben leírt napon túl voltam, így én igazából meg se lepődtem már semmin. De tényleg olyan szinten voltam, hogyha a TV-be bejelentik, hogy Chuck Norris ketté akarja pörgő rúgni a földgolyót, és mindezt élőben közvetítik ahogy meg is teszi, én arra is csak egy szimpla rágyújtással és egy "-Tessék" bekiabálással nyugtáztam volna az egészet.

Miután a csajszi még egy párszor megzaklatta a helyi emberiséget, így úgy döntöttünk hogy nemhogy csocsóznánk egyet. Neki is kezdünk szépen rendesen, el is aludtunk mellette szépen csendesen. Mert ezek a bunkók a fulljó asztalban kicserélték a fulljó labdákat gyógyasztalos labdákra. Így az egész olyan volt, mintha Forma-1es körülmények között teszteltünk volna egy Trabant 601-est. Mivel olyan régen zavartak már el minket kocsmából, ezért felüdülésként ért minket amikor a pultos csaj harmadszor szólt hogy nemhogy elhúznánk a vérbe, mert lépne aludni, bár kissé kedvesebben hozta tudomásunkra de a lényeg ez volt. Így ismét áthelyeződtünk egy másik dimenziósíkba és a Fapumába teleportálódtunk. Vagyis csak Viktor, mert én buszon utaztam, mert a kezembe volt egy szakadt Solaisos buszkapaszkodó. A helyszínről csak annyit, hogy gecijó csocsóasztal, gecijó labdákkal, de ennek ellenére tele van kis jegenyével. Mindet fejbe akartuk rúgni, csak lebeszéltük magunkat a karácsonyra való tekintettel. De ez sem tántorította el a pultos csajt attól hogy elzavarjon minket, mert őket is elkapta a kapuzárási pánik és mi pedig homokszemek voltunk a precízen kigondolt szerkezetben. Így innen is kirúgtak minket. Hazaballagtunk lefeküdtünk ki-ki a saját ágyba és úgy gondoltuk, hogy a problémák meg is szűntek. És ez szinte teljesen be is igazolódott. Csak az az egyetlen dolog árnyalja a képet, hogy Viktor másnap délután egy autóbaleset performanszot adott elő ahol szerencsére személyi sérülés nem történt de az a Mondeo ami tudna történeteket mesélni totálkáros lett. De ez már egy teljesen más történet...

Na és ezen sorokkal kívánok női mellbimbó cenzúra mentes boldog új évet. És hogy ilyen buliba legyetek szilveszterkor:

 

Na Béke!

 

Szólj hozzá!

Címkék: humor karácsony kirándulás anális metamorfózis űrzsibbadás

A bejegyzés trackback címe:

https://redmatyi.blog.hu/api/trackback/id/tr572548161

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.