Az előző bejegyzésben ugye ott hagytam abba, hogy megérkezett a rokonság meghozták a jó időt. Időközben befutottak még a hadsereg tagjai is akik hadsereghez méltóan úgy néztek ki mint a hadsereg.  Ők azért jöttek, mert Jani és Kriszta is a hazáját szolgálja így katonai felvezetéssel, átvezettésel és leveztetéssel támogatott esküvőnek nézhettünk elébe. Kint ugye sütött a nap ezerrel volt vagy 30-40 fok (szondaphone felmérés szerint) és idő szűkében is voltunk így elkezdtünk szedelőzködni hogy elinduljunk Abony polgármesteri hivatalába azzal a nem titkolt szándékkal hogy ott a fiatalok megpolgáriesküdjenek.

 Szépen be is álltunk sorba (össze-vissza mert ugye elsőre hogy álljunk be? Előtte nem gyakoroltunk) a katonák kisérték a jegyespárt és így haladtunk végig Abony utcáin. Az autósok legnagyobb örömére természetesen az út kellős közepén haladtunk, de sokkal nagyobb megdöbbenést váltott ki a kapualjakban álldogáló egyszeri emberekből, akik szerintem azt gondolták, hogy ez egy esküvőnek látszó rejtett tüntetés. Vagy ők Magyarország első párja akik tüntetésen házasodnak. Igaz akkor ott lett volna a fókusz vagy az aktív esetleg a hírtv. Na, szépen haladtunk végig az úton. És megérkeztünk a "B" helyszínhez, amit arrafele is csak polgármesteri hivatalnak becéznek. Csakhogy volt még egy trükk az egészben, mégpedig az hogy át kellett kelni egy forgalmasnak azért nem nevezhető, de használt úton. Kíváncsi voltam, hogy egy az egyben átmegy e mindenki és közénk hajt-e egy 16 tonna feketeszenet szállító kamion, de szerencsére vége a fűtési szezonnak, úgyhogy nem volt semmi probléma. Berobogtunk az épület elé és itt végre megtaláltam az eddig általam mindenfele keresett kollégámat, akit a köznyelv esküvői kamerásként ismer. Hát erősen elkezdtem gondolkozni, hogy most sírjak vagy nevessek-e mert a csávó egy az egyben úgy nézett ki mint Borat aki Kazasztán fia csak még volt benne valami plussz. Öcsém, amikor meglátta először oda akart menni, hogy ráköszönjön egy gyors Jaksemas-sal. Inkább lebeszéltem erről (fülön vertem egy péklapáttal) mert úgy voltam vele, hogy haladjunk a korral hogyha már nekem is sietnem kellett reggel.

Beültünk én, öcsém és uncsitesóm a hátsó sorokba hogy szemmel tarthassunk mindent és mindenkit nehogy legyen valami gubanc. Ha véletlenül hippik vagy valamilyen katonaellenes népcsoport tört volna ránk, akkor is mi ugorhattunk volna elsőnek. Nekem is kiválló helyet biztosított a helyszínül szolgáló terem és emberek áttekintésére és kis jegyzetfüzetembe való jegyzetelésre. Ekkor lehetőségem nyílt a hadsereg tüzetesebb megvizsgálására és megállapítottam, hogy mindenki izom hormon túltengésben szenved kivéve a vezért, aki kb. velem egy súlycsoportba tartozott. De még a barátnőik is, akik NDK úszónőket meghazudtoló módon jól tartották magukat. Ahogy nézelődtem megakadt a szemem a falon lévő kis dobozkán, amire vész esetén betörni címszó alatt a város kulcsát lehetett megtalálni. Úgy nézett ki, mint a filmekben. De még a mai napig sem értem, hogy annak mi értelme van. Mert én nem tudok olyan városról, amit egy nagy kőfal venne körbe, aminek csak egy ajtaja van. És a kulcsot, mint az Excalibur-t csak a legigazabb lelkületű, szegény, hajléktalan, királyfi hordhatja magánál. Gondolkoztam még azon is, hogy lehet, hogy ez a titkos atomrakétákindító kulcs. De erről hamar eltereltem a gondolatomat, mert az járt a fejemben hogy egy Magyarországon lévő Magyar városban egy Magyarokkal teli teremben miért angol nyelvű zene megy?

 Na elkezdődött a ceremónia és nem nagyon tudtam jegyzetelni mert valami belement a szemembe és törölgetni kellett. De azért két dolgot felírtam. Az egyik az, hogy nem mindegy hogy harmonikus vagy harmonikás egy kapcsolat, mert én ugyan a második verziót hallottam, de lehet, hogy mégse. A másik pedig hogy az a nő egy igazi jós, Uri Geller utódja, mert ilyet szólt: Okmányaitokból megállapítottam.

Miután a Köztársaság beleegyezésével félhivatalosan Anakin Skywalker és Padmé Amidala egybekeltek a birodalmi csapatok élén kivonultak a teremből. Miközben vártuk, hogy visszahozzák őket klónhadsereg gyárban tett látogatásukról szólt apám, hogy igazítsam már meg a nyakkendőjét, mert egész idő alatt olyan csúnyán nézet rá az a csávó a festményen. Miután visszaérkeztek a fiatalok elindultunk vissza a kiindulási helyünkre, hogy célba vegyük majd a Szajol melletti kis üdülőtelepet az esküvő további részének lebonyolítása céljából. A visszafele vezető úton elkezdtem gondolkodni, hogy milyen jól mutatna ez az esküvői menet a Benny Hill zenéjére felgyorsítva (Úgyhogy ha majd megkapok egy verziót a  videjóból akkor majd össze is dobok egyet belőle:D). Ja, amúgy azt kihagytam a sztoriból, hogy egész idő alatt (a pénteki otthonról munkába menetel előtt óta) próbáltam informálódni mindenkitől, hogy mi is lesz a napi program, de mivel mindenki mást mondott vagy általában csak annyit hogy nem tudja így mindig csak sodródtam árral és így most visszafele meg is lepődtem, amikor olyan hírek kezdtek el terjengeni, hogy most elmegyünk mindannyian skandináv lottót jáccani.

Mondjuk ezzel csak annyit akartam kifejezni, hogy az egész egy zsinnyegtetős teljesen tökéletes szocialista őskáoszra hasonlított, aminek persze megint én ittam meg a levét. De ez már csak a harmadik részből derül ki, hogy mi is volt ez...