Dolgoztam a Fordnak. Soha sem képzeltem, hogy diákmunkás karrierem során eljuthatok oda, hogy egy olyan jónevű amerikai cégnek dolgozhatok, amit még a múlt század elején alapítottak. Hála Mr. Fordank, meg a T-mobiljának vagyis modelljének, ma még a legtöbb amerikai úgy gondolja, hogy alanyi jogon jár nekik az autó és teleszennyezik a környezetet. Egyébként Ford nagy arc volt; "Az emberek bármilyen színben megrendelhetik a T-modellt amennyiben ez a szín fekete.”
Szóval ott tartottam, hogy dolgoztam a Fordnak. Fehérváron. Na jó, csak beszálítók voltunk, a Ford beszállítójának. Na de végülis... Dobozokat gyártottunk a Duropackban. :D De nem akármilyen dobozokat ám hanem, kartondobozokat!
Fél ötkör keltem, pihenni sem mertem, a főnököm várt, indult a gyár! A város szélén lévő Alba ipari zónában lokalizálódó gyár, igencsak gyár volt. Bár az ilyet inkább lágernak szoktuk nevezni. Alap hajnali melós buszjárat, tele munkásokkal, aztán egy kis bolyongás az ipartelepen, néhány kérdeződködés mogorva portásoktól és szűkszavú munkásoktól, de megtaláltam. Időben.
Kartondoboz-gyár. Itt minden kartonból van. Karton asztal, karton székek, karton raklapok, karton teák, karton vasfüggöny, kartonkalapács. Ez persze csak félig igaz, ha a kartont levonjátok már 100%-ig igazat mondok. Mondjuk a karton-lapát az éppen igaz. De ha feltalálták volna mellé a karton seprűt, akkor azt használnák. Mer' az jó.
Munkatársam, az egyszerűség kedvéért legyen Hajni (Hajnalkának hívták) és Ági (őt meg Ágnesnek), klasszikus lágermunkásnők. Nem lehet megállapítani az életkorukat. Abban mindenesetre biztos voltam, hogy Hajni idősebb volt mint az Ági. Már ha nem keverem össze a két nevet. Azonban volt egy lényeges különbség köztük és az átlaglágermunkás közt. Van életük. És tudnak nevetni. Ők emberek maradtak az embertelen.. mármint a lágerben. Egyébként érdekes adalék, hogy egyikük vagy másikuk 80001 ft-ot kapott fizetésképp. Ehhez hozzájön még hogy a cég állja a buszbérletet, plusz 6000ft-nyi étkezési jegyet havonta. Ez azért nem is annyira rossz.
Egy targoncás 100-at kap ugyanezekkel a feltételekkel. Úgyhogy hajrá mindenkinek akinek ez az álma! De a targoncások mindig is külön fajt képviseltek a lágervilágban. A szép szóból nem értenek. Amikor a Hajni vagy Ági odament szólni, hogy jöjjön már nem jött. Ellenben egy üvöltésre, amit egy srác lőtt el, már ott is volt a helyszínen.
A munkahely 3 szünettel kedveskedett nekünk 7kor 9kor és 12kor. Csodálatos! Kellett is, mert nagyon be lehetett zombulni a sokkartonpapírhajtogatásbaésraklaprafelpakolásban. Olyannyira, hogy az alábbi mese teljesen megnyugtatónak és pihentetőnek számít a mai nap után. Ismerkedjetek meg Charlie-val az unikornissal; (angoltudás nem feltétlen szükséges, hang annál inkább)