Egy kérdés ami a világot mozgatja:

Höhöhö Blog a blogban

Friss topikok

  • Redmaster: Amúgy én 2 napig gondolkoztam hogy mit kérdeznék tőle de megoldottam: Milyen érzés hogy csokit ne... (2012.12.05. 20:56) Te mit kérdeznél a Mikulástól?
  • Redmaster: Látom Cséplős úr hogy unatkozol :D. (2011.03.28. 02:10) Népsavazás
  • Redmaster: Látom Gyuri unatkozol. Remélem nem gond ha lenyúlom őket. A 13-ast pedig tényleg meg kéne csinálni... (2011.02.08. 21:12) Hogyan zaklassuk a betegeket a kórházban
  • Redmaster: @indust: nem szabad rögtön rosszra gondolni :D (2010.12.09. 01:36) Osztálykirándulódtunk
  • Dharma Intézet: Épp ma ütött el a vonat Budapestnél egy embert, remélem nem az egyik blogolvasótok volt, aki gondo... (2010.11.09. 19:19) 4.000.000 $-os ötletek

Naptár

július 2019
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 31

Boldog Ünnepeket

2008.02.24. 02:30 Redmaster

Jó reggelt kiáltok mindenkinek. Sikerült peren kívül megállapodnom a MIABRÉ-vel és így felfüggesztették a blogfelfüggesztés így most már újra írhatok nektek meghatározatlan időpontig. Úgyhogy lehet a pezsgőt (vagy sört) bontani Páll "Nem Bandi. Szőkekapitány, alias Redmaster" Gergő blogja újra üzembe helyezi magát. Mivel már régen írtam ezért megosztom most veletek egyik gyerekkori álmom.

Amikor még ugye a gyermek például óvodás, olyankor meg szokták kérdezni tőle, hogy mi akar majd lenni, ha nagy lesz. Ugye erre általában olyan válaszok szoktak jönni, hogy űrhajós, bűvész, katona, vadakat terelő juhász, hentes, szobafestő mázoló. De én már akkor megcsillantottam máshogy gondolkodó agyam, már akkor éreztettem, hogy én nem követem a csordaszellemet. Én már akkor egy atomerőműben akartam dolgozni. Már akkor magával ragadott a nukleáris fizika és a kvantumelmélet néhány része. Most megvalósulni látszik egy gyerekkori álom még akkor is, ha nem egészen úgy érvényesül, mint ahogy elképzeltem, de jó lesz.

Csak azért mert én nem egy atomerőműben, hanem egy atomerőműnek fogok dolgozni. Két betű az eltérés. Az már majdnem ugyanaz. Ez úgy alakult, hogy keletiapróban vagy keletmatyiban (nem tudom valami kelet volt) egy érdekes hirdetés volt feladva. Adminisztratív munkára nappalis diákokat keresünk. Gondoltam magamba hogy diák is vagyok (ezt megtanultam anno baktán az én hőn szeretett kémiatanáromtól)  és még nappalink is van így gondoltam jelentkezek erre a kevésbé megterhelő, kockáknak ideális munkahelyre. Ez nem más, mint az ööö lehet, hogy én ezt most le se írhatom, mert még a végén mégegy büntetést kapok. Legyen annyi elég, hogy ez a cég csinálja azt, hogy a falon abból a kétlyukú műanyagdarabból dzsal a petró és világít a lámpa. Jelenleg még a betanításom folyik, de kemény leszek és nem török meg. Azért se mondok majd egy szót se ha elkezdenek vallatni kedden.
Érdekes egy bandával vagyok körülvéve, de ezt már megszoktam. Amúgy tiszta idegesítő. Meg tudom érteni a titkárnők helyzetét. Tényleg nagyon unalmas tud lenni 8 órát a gép előtt ülni. Ezért megértem, amikor nekiállnak pasziánszozni gépen. Már a 3 lapost megcsinálom 1 perc alatt. Aknakeresőben meg nagyon profi vagyok. Hát még feketeözvegyben. Minden napra egy játék. Hétfőn szerintem a paint-al fogok jáccani.

Na meg a másik dolog. Amiből a cím is következik. Az adminisztratív és informatikai rendszerekkel dolgozó embereknek a legfontosabb. A napi koffein adagjuk. Én is egész héten kapucsínóztam (mondjuk legszívesebben söröztem volna, de nem volt pofám, meg amúgyis csak az ökör iszik magában, mert szerintem nem tartott volna velem senki). Így indultam neki hogy én majd az oktatás közepén lévő 45 perces szünetben én elfogyasztok egy számomra ízletes mogyoróskapucsínót. Pont ott van a termünk előtt a gép. Úgyhogy tényleg tisztára felhasználóbarát. Kimegyek, szépen bedobálom a pénzt a bácsinak a dobozban és nagy hangosan beszóltam neki a pénzbedobó helybe, hogy egy szokásosat kérek, mint a buli huligán a törzshelyén a szuperakciófilmben. Amikor nem akart első lendületre elkészülni az életet adó kapucsínóm akkor gondoltam, hogy a kis hatótávolságú jelfrekvenciás alacsony hullámhosszú jelzőkészüléket használom majd kérésem beteljesülésére (szóval azt a gombot akartam megnyomni, ami mellett ott van, hogy mogyoróskapucsínó). De mielőtt ezt megtehettem volna egy idősebb nő jött oda, látva megdöbbenésemet, szólni, hogy nincs pohár. Egy bögrével a kezében. (Ez volt az a pont, amikor elgondolkoztam, hogy én akkor most a piros vagy a kék kapszulát választottam.) Ekkor hirtelen felindulásból előre nem megfontolt szándékkal felemeltem a hangom és rászóltam a dobozban élő bácsira.
-Hallod e te kávéautomatás bácsi. Add ide a gyémántfélkrajcáromat. Vagy ha nem akkor legalább a kapucsínó árát oszt megyek másik nyerőgéphez hátha ott jobbak a nyerési esélyeim.- Erre ő csúnyán megijedt, mert még mellé csúnyán is néztem és inkább adott egy kapucsínót. Pohár nélkül. Gondoltam, hogy alá dugom a fejem csak túl nagy és ezért nem fért be azon a kis lyukon, amin keresztül meg tudjuk fogni a poharat. Na, ez testileg és lelkileg teljesen lemerített már a lelkisegély szolgálat telefonszámán gondolkozta, mert úgyse hívja őket senki inkább emós lesz.
Én meg mivel nem követem a csordaszellemet ezért is nem leszek az. Ekkor ismét megszólalt a néni, hogy van egy másik ótómata kicsit visszább az működik. 3 napi hideg élelemmel ki is küldtünk egy felderítőcsapatot, (aminek egyik tagja én voltam) elindultunk, hogy megkeressük azt a másik ótómatát. Hosszas sétálás után (kb. 1 perc) meg is találtuk ama informatikusi Szent Grált, amit csak kávéótómatának becéznek a felügyeleti szervek. Bedobom a kis pénzecskémet jelzek a bácsinak és máris ismerős hangok csapják meg fülemet. De ekkor hirtelen meglátok valamit, amit az előbb nem is láthattam. A poharat. Ez a pillanat meghatározta egész hátralevő hetemet.
Mert amikor az ital előkészítés befejeződött akkor közelebbről is megtekinthettem ezt a XXI. századi fröccsöntött művészetét jelképező különleges darabot. Melynek oldalán egy kellemes kis képecske és felirat fogadott. A képen egy hóember, házikó, ami karácsony lámpákkal volt feldísztve, és egy kiskölyök látszott messziről sötétben hátulról a domb mögött. És a felirat: Boldog Ünnepeket.
Ekkor elkezdtem erősen gondolkozni és összeírni, hogy milyen ünnepek is lehetnek február végén, de különböző statisztikai és londoni egyetemekkel konzultál számításaimból kiderült, hogy valószínűleg a kávéótómatában ülő bácsinak a születés és/vagy névnapja van, amit egy ilyen kis apró jellel akar a világ tudtára hozni. Belőlem viszont kierőszakolt egy hamiskás Dzsingölbelszt a Heppibörzdéj-el összemixelve. Amit egész héten énekeltem. De már elfelejtettem. Úgyhogy Drukkoljatok nekem kedden, hogy sikerüljön a vizsga és teljesüljön valamennyire egy gyerekkori álom. Ja és a legjobb drukkolók között ajándék mérőállás rögzítést, részszámla készítést és partnerváltást sorsolunk ki. És ha minden jól megy, akkor az ügyfelek részéről érkezetett levelekből is bemondok pár beszólást. Addigis az erő legyen veletek. Na Béke

2 komment

Címkék: munka humor agymenés poén

A bejegyzés trackback címe:

https://redmatyi.blog.hu/api/trackback/id/tr48352070

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

:) 2008.03.02. 21:41:24

Hallod hajas cibora van ember aki ennyit betüt összebír olvasni anélkül h elvárad a szempillája?

Redmaster · redmatyi.blog.hu 2008.03.03. 11:50:06

Hát gondolj bele az én helyzetembe amikor fél 3 kor ki se látok a fejemből.